2014. február 22., szombat

10.rész

Halihó! Meghoztam egy rövidke részt..:) Ebben nem lesz nagy izgalom, csak hepi de semmi depi... Talán a lányok izgulnak a dolgaik miatt, de nemterveztem bele olyan sok mindent. Valamint megpróbálok  a fiúk szemszögéből is írni..:) Nemtudom a következő résszel mikor jelentkezem, még ezt is nehéz volt megírni. Az a helyzet, hogy egy ideje minden szétesett. Aztán valentin napon (blöeexD) úgytűnk kicsit helyreállnak a dolgok. De úgynézki csak azt hittem. Megint kezd minden tönkre menni...:/ Mindegy ez azb én problémám...;) Najo nemuntatok senkit a hülyeségeimmel, itt a rész!! :DD
Ui.: Sajnálom, hogy ilyen sokára hoztam csak részt..:/ 


10.rész

*Szandi*
Dóri kezdett fázni, és hiányoztak a babái. Úgydöntöttek hazamennek. Mi még Harryvel kicsit koriztunk, majd elindultunk. De mi nem haza mentünk. A kórházba indultunk. Ultrahangra kellett mennem. Bár még csak 1,5 hónapos terhes vagyok, de az orvosok aztmondták, már jól lehet látni a picit. Harry már nagyon várta, hogy végre láthassa, ahogy én is. Mikor túlvoltunk az ultrahangon elnidultunk haza. Megvolt az első kép a piciről, aminek nagyon örültünk. Hazafelé még beugrottunk a boltba, mert kellett egy-két dolog.
Otthon Dórival nekiálltunk sütni, főzni, míg a fiúk elvoltak a két kicsivel. Ebéd után kiültünk a kertbe kicsit. Egész jó idő volt, ahoz képest, hogy reggel még hideg volt. Dórival mostis esküvői magazinokat bújtunk, nagyban terveztünk. A fiúk csak néztek, beszélgettek, néha röhögtek rajtunk/velünk. Szinte már mindent elterveztünk, de még néhány dolog hiányzott. A dátum, a vendéglista, a helyszín. Ezek azért mert mindenki mást szeretett volna, a vendéglista pedig azért, mert még nemtudtuk kiket akarunk meghívni. 

*Dóri*
Szandival minden nap tovább terveztük a közös esküvőt. Néha a fiúk is beszálltak, máskor pedig hagyták, hogy mi csináljuk. Az idő csak telt, Szandi pocakja nőtt, ahogy az idő fogyott. Egyre közelebb voltunk a fiúk következő turnéjához is. Vaciláltunk, hogy beszorítsuk az esküvőt, vagy majd év végén a turné után. 

*Harry*
Alig tudtam elhinni, hogy apa leszek. Rettentően örültem neki, ahogy annak is, hogy Szandi  lesz a pici anyja. Jobbat elsem tudtam volna képzelni.     A lányok már teljesen bevoltak zsongva. Állandó az esküvőt tervezgették. Néha már annyira odavoltak, hogy mi Louis-val csak nevettünk rajtuk. Persze miis izgultunk, de nem annyira mint ők, vagy csak nemakartuk, hogy lássák. Hirtelen annyi minden történt, hogy aztsem tudtuk, mire figyeljünk jobban. Szandi egyre közelebb volt a szüléshez, mi a turnéhoz, valamint az esküvőt sem tudtuk még, hogy, hogy lesz. Állandóan mentek a vacilálások, néha komolyabb viták is lettek belőle. Kezdtem félni, hogy még a végén mindent lefújnak, mert olyan durva vita lesz.. Úgydöntöttem beszélek Szandival. Felmentem a szobába, és benyitottam. Ült az ágyon és bújta a laptopot.
-Cicaa. Beszélhetünk?- kérdeztem.
-Persze, gyere.-mosolygott.
-Figyelj, szeretném, ha megbeszélnétek Dórival, és ellenne döntve, mikor legyen az esküvő, mert kifogtok készülni.-tértem a lényegre.
-Igen, tudom. Rengeteget gondolkodtam ezen.-mondta.
-És mire jutottál?-kíváncsiskodtam.
-Arra gondoltam, hogy mivel a turné közepén lesz egy hónap szünet, azalatt meglenne az egész.-mosolygott még mindig.
-Nekem így tökéletes. A kérdés, hogy a többiek mit szólnak.-mondtam.
-Igen, de majd holnap megbeszéljük velük.-mondta, majd elment zuhanyozni. 
Énis elmentem, majd fáradtan dőltünk be az ágyba. Átkaroltam hátulról és a nyakába pusziltam.
-Szeretlek.-mondtam.
-Énis téged életem.-mondta, majd elaludtunk.