Sziasztok! Hoztam egy újabb részt! :D Tudom, kicsit rég volt rész, de közbe jött ez-az...:// Őszintén szólva már nem tudom olyan jókedvvel írni ezt a blogot..:/ Gondolkoztam a gyors lezáráson is, de elvetettem a gondolatot, mert szeretem írni, a körülményektől függetlenül..:) Mindegy a lényeg, hogy itt vagyok egy újabb résszel..:)
*Louis*
Hosszas töprengés után végre bevillant valami. Hirtelen kiáltottam fel, fejemet felemelve szerelmem válláról, aki ölemben ülve megugrott, ahogy kizökkentettem gondolatmenetéből.
-Héj! Asszem megvan!-vigyorogtam. A többiek csak kérdőn néztek rám.
-És megosztod velünk is?-bökött oldalba Harry, mert kicsit elbambultam.
-Ja persze. Szóval arra gondoltam, hogy milenne, ha felajánlanák nekik, hogy hazaviszik a magángépünk pilótái őket, a mi gépünkkel?-magyaráztam el.
-Ez nem is rossz, és amíg ők felszállnak, mi rájuk csukjuk az ajtót, őket hazaviszik, és ti itt maradtok!-vigyorgott Haz.
-Zsenik vagytok.-mondták egyszerre a lányok, majd felnevetek, és lepacsiztak, mint a tesók!
Dóri megcsókolt, majd kimászott az ölemből, Szandihoz hasonlóan Harryvel, és mi pedig elmentünk a szülőkhöz. A nagy örömben el is felejtettük, hogy tolmács is kell. Mivel Dóri a kicsikkel volt, Szandi után kiabáltam, és elmentünk. Odaértünk, és Szandi mindentudón beállt a család elé. Minenki kérdőn nézett rá, majd elkezdett magyarázni.
-Figyeljetek! A fiúk arra gondoltak, hogy hazavitetnek a pilótával a magán gépen minket, és így nem kell a többi utassal egy légtérben lenni..-magyarázott, gondolom azt, mert nem értettem belőle semmit. Közben Harry elment megbeszélni a pilótával, hogy mit kell majd tenniük. A szülők nem túl könnyen, de belementek.
A csomagok már benn a gépbe, kivéve a lányoké, de azt nem látták a szülők. A kicsik már a gépen ültek, és néztek valami mesét. Volt nekik ott elfoglaltság, XBox, Laptop, Tab, minden amivel ellehetnek. Már az ajtóban sorakoztak a szülők, míg mi kamu búcsúzkodtunk a lányoktól. A lányok elég komolyan vették, még sírtak is, de próbálunk mi sem mutatni, hogy örülünk, mert maradnak.
*Szandi*
Mindenki a gépen ült, csak Máté állt az ajtóban, hogy menjünk már. Elindultunk, de megálltunk az ajtóban, megvártuk, hogy Máté előremenjen. Beléptem az ajtón, és Dóri is bedugta a fejét. Egy mosolygós "Sziasztok"-ot kiabáltunk egyszerre, integetve, majd becsaptuk az ajtót, és leszaladtunk a lépcsőn. A pilóta már be is indította a gépet, és megkezdték a felszállást. A szülők csak kopogtak, és kiabáltak, de mi csak mosolyogva, szerelmeinket átölelve integettünk. Még megvártuk, hogy a gép a felhők fölé emelkedjen, majd elindultunk haza. Nekünk már ez volt a haza, hiszen már itt az otthonunk. A kocsiban hazafelé azt beszéltük telefonon Dóriékkal, hogy többet nem hívjuk el őket, semmilyen körülmények között sem, csak ha valami iszonyú baj van. Az esküvőre egyértelműen nem lesznek meghívva, és fiúk még a költözésen is gondolkoztak, nehogy megtaláljanak minket. Mindenki nagyon örült, hogy hazamehettünk. Fáradtan dőltünk le filmezni a fiúkkal. Átjöttek a többiek is, hoztak pizzát, és még pár filmet. Így ment el ez a nap is. Egy újabb tökéletes nap!
