5.rész

Sziasztok! Meghoztam a kövit :) A részről csak annyit, hogy ez most egy ilyen töltelék rész lett, mert kb. 2-3 hónapot írok le egy részben. Ettől függetlenül azért remélem tetszik. :)

5.rész

*Szandi*
Lefagytam. Nemtudtam mit mondjak. El sem akartam hinni. Kellett egy pár perc, hogy felfogjam mi is történt.
-Ez most komoly? Vagy csak szórakozol velem?-kérdeztem.
-Nem szórakozok. Halálosan komoly.-mondta.
-És ezt Louis tudja már?-kérdeztem.
-Nem. Még csak te tudod!-Mondta, és szemébe könnyek gyűltek.
-Miért sírsz?-kérdeztem.
-Mert azthittem legalább te örülni fogsz majd. És Louis mit fog szólni?-kérdezte.
-Én örülök neki. Csak még nem fogtam fel. Biztos Lou is örülni fog.-mosolyogtam, majd megöleltem.
-Mennyünk csináljunk valami kaját.-mondtam.
-Oké.-mondta.
-Én felhívom a fiúkat, hogy hozzák át a többieket, és majd itt bejelentjük. Oké.-kérdeztem.
-Oké.-mondta, közben előszedte a főzős cuccokat.
Én felhívtam a fiúkat, aztán segítettem Dórinak. Megfőztünk, megterítettünk, majd  még beszélgettünk egy kicsit mielőtt megjöttek. Perrie és Sophia is eljött. Bejöttek, mindenki sorba köszönt, majd leültünk enni.

*Dóri*
Nem voltam a legjobban. Nagyon fájt a hasam, és kicsit émelyegtem is.
-Minden rendben van Dóri.-aggódott Louis.
-Persze minden oké.-erőltettem egy mosolyt.
-Biztos?-kérdezte.
-Igen, jól vagyok. Viszont, ebéd után szeretnék valamit elmondani.-mondatm.
Mikor végeztünk az ebéddel Szandi mindenkit beterelt a nappaliba, míg én összepakoltam.
-Készen állsz?-kérdezte.
-Igen.-sóhajtottam idegesen.
-Nyugi. Nem lesz baj.-mosolygott.
-Oké mennyünk.-mondtam.
Kimentünk a nappaliba, Szandi leült, én megálltam a többiekkel szemben. Ránéztem Louis-ra, aki kétségbeesetten nézett rám, csak rámosolyogtam, majd ránéztem Szandira. Biztatóan bólintott, majd belekezdtem.
-Szóval.. Nemtudom, hogy mondjam el, és azt sem, ki, hogy fogy reagálni, de szeretném, ha mindenki tudná.-kezdtem bele, elég nehezen.-Azvan, hogy én...-ránéztem szerelmemre, aki kétségbeesett tekintettel figyelt.-Én...terhes vagyok.-sóhajtottam.
 -Úristen Dóri. Nagyon megijesztettél. Azthittem nagyobb baj van. Én nagyon örülök ennek.-mondta Louis vigyorogva.
-Akkor már nekünk is van egy bejelenteni valónk.-szólalt meg Perrie.
-Én is terhes vagyok.-mosolygott.-

*Szandi*
Mindenki körül állta a 2 lányt, és nagyon örültek, kivéve egy valakit. Harryt. Kis gondolkodás után rájöttem, hogy miért ült olyan kétségbeesett arcal. Szemembe könnyek gyűltek màr a gondolattól is. Odasétáltam és legugoltam vele szemben.
-Harry ugye nem?-kérdeztem.
-Nemtudom.-láttam, hogy könnyeivel küzd.
-De ti védekeztetek, nem?
-Nemtudom, nem emlékszem.-szipogott.
-Harry nesírj, még semmi nem biztos. Nerontsd el a többiek kedvét.-kértem.
-De én nemakarlak elveszíteni.-mondta.
-Nemfogsz Haz, szeretlek.-és megcsókoltam.
-Ènis téged.-mosolygott.
Összekulcsoltam ujjainkat és odasétàltunk a többiekhez. Gratuláltunk Perrie-éknek és Dóriéknak. Kicsit még beszélgettünk, majd a társaság hazavonult.

*Harry*

Miután mindenki hazament és csak négyen maradtunk, leültünk beszélgetni.
-Nézzétek, neharagudjatok, de most én leszek a hangulat romboló.-álltam fel. Csak kérdőn néztek rám.
-Nézd Dóri! Bármennyire szeretném, hogy ne legyen igazam, de lehetséges, hogy én vagyok a baba apja.-sóhajtottam.
Dóri szemébe könnyek gyűltek, de Lou is szipogott. 
-Most indulunk a kórházba!-szólt Louis.
-Minek mennyünk oda?-kérdezte Dóri.
-DNS vizsgálatot csináltatunk.-jelentette ki.
-Oké. Mennyünk.-mondták a lányok kórusban.
Felöltöztünk, kocsiba ültünk, és elmentünk. Mindenkitől vettek DNS mintát kivéve Szandit. Hazakuüldtek, mert az eredmény csak egy hét múlva lesz meg.

********** Egy héttel később**********

*Szandi* 
A fiúk próbán voltam, ezért ketten taxiztunk be a kórházba. Elhoztuk a borítékot, de még nem néztük meg. Amint hazaértek  a fiúk, felmentünk az egyik szobába.Dóri leült az ágyra a borítékkal, míg mi megálltunk vele szemben. Nagyon izgultam, szorítottam Harry kezét. Dóri kinyitotta a borítékot nagyon lassan, remegő kézzel.
-A baba apja..........
-Jajj Dóri monddmár!!-kértem.
-Az apa Louis!-sikoltott fel.
Egyből Harry nyakába ugrotam, és megcsókoltam. Dóri is hasonló képpen volt Louis-val.
  2 héttel később már a reptéren àlltunk sírva. Harry odajött hozzám.
-Minden nap felhívlak megígérem. Vigyázz magadra és Dóriékra. Nagyon szeretlek.-csókolt meg. Ő is szipogott. 
-Ti is vigyázzatok magatokra. Ès is nagyon szeretlek.-majd utoljára megcsókoltam és elment.
Dóriék is búcsúzkodtak, de azt nem hallottam. Ők is sírtak, majd Lou utoljára megcsókolta és elment. Dórival néztük ahogy a repülő elszáll. Turnézni mennek. Több mint egy hónapig nemis látjuk őket. Hazamentünk. Olyan üres volt a ház nélkülük. Azóta nagyon lassan telnek a napok és unalmasan. 

******Egy hónappal később********

Ma végre hazajönnek a fiúk. Ebédre itthon lesznek, így Dórival csináltunk kaját. Dóri pocakja már kezd egész jól látszani. Pont kész lettünk mire a kocsi leparkolt. Nyilt az ajtó és mi egyből szerelmeink nyakába ugrottunk. Harry azonnal ledobta a csomagjit, felkapott és megpörgetett. Megcsókolt és vagy öt percig szorongatott. A többiek nemjöttek most át.
-Annyira hiányoztatok. Nahát Dóri de megnőttel.-vigyorgott.
Dóri csak elnevette magát. Leültünk enni közben beszélgettünk. Ebéd után mindenki felment a saját szobájába. Harry olyan fáradt volt, hogy 5 perc alatt bealudt. Ènis eléggé elfáradtam, aminek az lett az eredménye, hogy elaludtam.