17.rész

Sziasztok! Tudom, régen nem volt rész, de még mindig ihlet hiányban szenvedek.:// Na de most azért hoztam egy rész.:) Most egy új szemszögből is írok..;)
Jóolvasást! :) :*


*Szandi*

A fiúk turnén, Dóri otthon a fiúkkal, Perrie babájával és a Little Mix többi tagjával, én pedig Pezz-el vásárolni vagyok. Mivel a Little Mix-nek most  Az esküvő októberben lesz, én pedig szeptemberre vagyok kiírva. Most július van. Fullasztó meleg van, és mi itt állunk a pénztárnál már hosszú percek óta. Azért jöttünk el vásárolni, mert egyrészt, hogy legyen otthon kaja, másrészt pedig, mert délután ki szerettünk volna menni a strandra. Végre sorra kerültünk, elpakoltunk, majd hazasétáltunk, mivel 10 perc sétára laktunk. Otthon a 3 kicsi aludt, Dóriék pedig takarítottak. Csináltunk kaját, hogy legyen ha hazajövünk, összepakoltunk, majd leültünk a TV elé és vártuk, hogy felébredjenek a kicsik.

*Perrie*
Szandival ebben a melegben kész örökkévalóságnak tűnt a vásárlás. Nem is tudom, hogy bírja ekkora pocakkal. Két hónap és szülni fog, de még mindig ugyanúgy bírja. A kicsik sírással ébredtek, egymást keltették. Dórival bementünk, megetettük őket, összeszedtük a cuccokat, majd elindultunk. Mivel a kicsikkel  együtt 9-en voltunk, két taxival mentünk. Mivel ők már majdnem egy évesek, így elmertük őket is vinni, egy rakás naptej, karuszó, mellény, és úszó gumi kíséretében. Elmentünk a legközelebbi strandra, vettünk belépőt és kerestünk egy jó helyet.
Az egész délutánt a strandon töltöttük, majd este fáradtan hazaestünk, persze Dóriékhoz. Most mind itt aludtunk, amíg szünet van ez így megy.

                                *****************Augusztus 29.******************

Ma van Liam szülinapja, de ők is, és mi is turnén vagyunk. A lányok most itt vannak a koncerten, de hátul a backstage-ben. Vége a mai koncertnek, elköszöntünk és lementünk hátra. Bementünk az öltözőbe, ahol a lányok már vártak. Öltöztünk, közben beszélgettünk.
-És, hogy-hogy itt vagytok nem pedig a fiúknál?-kérdezte tőlük Jesy.
-Négyen már tudják, így nektek is el kellett mondanunk, hogy mit terveztünk mára.-kezdte Dóri, de félbeszakítottam.
-Állj! Hol vannak a kicsik? És hol lesznek ha terveztek valamit?-kérdezem rá, a nekem legfontosabbra.
-Nyugi. Most egy bébicsősz vigyáz rájuk. Estére pedig már megbeszéltem egy barátnőmmel, hogy hozzájuk átvihetem őket.-nyugtatott meg Dóri.
-Szóval, estére egy kis bulit szeretnénk Liamnek, mivel szülinapja és holnap szabadok, így ráérnek.-magyarázta Szandi.
-Rendben, jólhangzik. Ottleszünk. Vagy kell mennünk segíteni?-kérdezte Jade.
-Ha van kedvetek, időtök, akkor örülnénk neki.-mosolygott Szandi.
-Rendben akkor indulhatunk. Menjünk vásárolni, aztán hajrá.-indult meg Leigh-Anne.
Elmentünk. Bevásároltunk, kaját csináltunk, díszítettünk, majd vártuk a fiúkat. Liamet mindenki nagy "Meglepetés!" kiáltással fogadta, mivel addigra egy kissebb tömeg odagyűlt. 
A buli már javában tartott, mikor láttam Szandit kimenni az udvarra egyedül. Utána mentem, nem tudtam mi van vele.
-Szandi. Baj van?-kiabáltam utána. Megállt, majd visszafordult és megvárt.
-Csak kicsit szédülök.-mondta.
-Hozzak valamit? Vagy ne szóljak valakinek.-kérdeztem. Csak megrázta a fejét, majd szólalt volna meg, de hirtelen összeesett. Azonnal szaladtam, de senkit nem láttam a tömegben. Szandihoz rohantam, közben a mentőket hívtam. Szandit felsegítettem, mert sikerült felkeltenem. Kimentem a ház elé, köuben már Dóri is kinnt volt. Ő elment Szandival, én pedig bementem szólni Harrynek. Sokáig kerestem, de megtaláltam a tömeg közepén. Karon ragadtam, és húztam. Behúztam a fürdőbe. Már ivott, de nem volt részeg. 
-Harry figyelj. Baj van.-fogtam kezeim közé arcát.
-Mi történt?-ilyedt meg.
-Szandit bevitték a kórházba, mert összeesett a kertben.-magyaráztam.
-Mi? És mi van vele? Be kell mennem.-indult meg, de nem hagyhattam, hogy vezessen.
-Harry várj! Veled megyek, és taxival megyünk.-közöltem vele. Nem nagyon volt oda érte, de beletörődött. Bementünk a kórházba, megmondtuk kit keresünk, majd nemsokkal később Szandi kórterme előtt álltunk és vártuk az orvost. Kijött mi pedig megkérdeztük mi van vele. Elmondta, hogy a terhesség miatt volt, és hogy beindulhat a szülése is akár. Harry bement hozzá. Én pedig kinnt vártam Dórit, hogy ő is elmondja hogy van. A hallottak alapján nem hinném, hogy túl jól..

16.rész

Halihó! Jelentkezem! Tudom, régen nem volt rész.. de ihlet hiányban szenvedek..:DD Egyszerűen nem tudok mit írni. Emellett pedig van egy másik blogom, amit fenn kell tartsak, és arra kicsit több figyelmet fordítottam mostanában.;) Azért remélem kitartotok! :)
Jóolvasást! :*

*Dóri*

Már több mint két hete megy a turné. Nem könnyű a fiúk nélkül, de azért így ketten Szandival mindent megoldunk. Most végre lesz másfél hét szünet, az alatt hazajöhetnek. Idén is felmerül, hogy elmenjünk velük, de a gyerekek, és a sok készülődés miatt most nem így lesz. Gondoltuk, mivel alig esznek normális kaját, ezért főztünk nekik valami ebédet. A reptérre is kimentünk eléjük, hogy megvárjuk a gépet. Elég hűvös van, és az eső is esik, de ez Londonban már megszokott. Bent a váróteremben várjuk a fiúkat. A kicsik egyre nyűgösebbek, a gép késik, az ebéd meg kihűl. Megkönnyebbülten sóhajtottunk fel, mikor a repülőgép beérkezett. Négy fiú fáradt feje már kint volt a repülőből. Utoljára szerelmem jött kómásan, kócos hajjal, elég nyúzott fejjel. Gondolom aludt. Bőrönddel a kezükben indultak meg a váróterem felé. Még nem vettek észre minket, ahogy néhány másik embert sem, ugyanis félig még aludtak, mert néhány embernek nekimentek. Lou egy fáradt, de szeretetteljes mosollyal fogadott, mikor észrevett. Odajött, megcsókolt, megölelt, majd felkapta a kicsiket, és össze puszilta őket. Láthatóan ők is örültek az apukájuknak. Elindult a csapat haza, hívtuk a fiúkat is, mert volt elég kaja. Eléggé elhúzódott az evés, és már sötétedett. A három fiú kapott egy-egy vendégszobát, mi pedig vonultunk a sajátjainkba. 

*Harry*

Örültem, hogy végre hazajöhettünk kicsit. Végre láthattam szerelmemet, és Dóriékat. Ebéd alatt sokat meséltünk, ezért eléggé el is húzódott, meg mivel a gép késett, elég későn álltunk neki kajálni. A három fiú már nem vonult haza, de ezzel nem volt baj. Mindenki elvonult a szobájába. Elmentem a fürdőbe, lezuhanyoztam, fogat mostam, majd egy alsóban kimentem. Szandi is bement, majd egy toppban és bugyiban kijött. Már eléggé látni lehetett a pocakját. Büszke voltam rá, hogy ilyen kicsi, törékeny, és mégis milyen jól viseli. Féltettem, féltem, hogy bármi baja lesz. Azt nem tudnám megbocsájtani magamnak. Leült, ölébe vette a laptopot, és fellépett twitterre. Szólt, hogy üljek mellé. Bekacsolta a kamerát, és csináltunk egy közös, mosolygós képet. Feltöltötte, és kiírta "Végre itthon :*" Még egy darabig beszélgettünk, majd kikapcsolta, és bedőltünk az ágyba. Megcsókolt, majd mellkasomra hajtotta a fejét, és elaludtunk.