*Dóri*
Harry bejött, közölte, hogy Pezz kint vár, így én kimentem, hogy elmondjam neki a dolgokat.
-Na, hogy van?-ugrott egyből elém.
-Nincs túl jól. Most még alszik, de aztán amint felkel, lesz egy rakás vizsgálat, és lehet, hogy már ma megszül.-közöltem amit tudtam.
-Értem. És az annyira nagy baj lenne neki?-kérdezte.
-Annyira nem, mert már azért lassan amúgy is ideje lett volna, de még így is koraszülött lehet a pici, aminek súlyos következményei lehetnek.-mondtam.
-Remélem nem lesz semmi baj.-látszott, hogy aggódik Szandiért. Leültünk, és kibeszéltük ezt a témát. A nővérek folyton ki-be járkáltak.
*Harry*
Nagyon aggódtam Szandiért. Féltettem őt is, és a picit is. Bejött egy nővér, elmagyarázta a dolgokat. Elmondott mindent, ami eléggé megrémisztett. Féltem, hogy valami baja lesz a picinek. Az nővérek sorba jöttek, majd mentek. Mind valamit írogatott, nézegetett. Egy ideje már végre nyugi volt. Egyre csak vártam, hogy felébredjen. Fogtam a kezét, és ültem mellette az ágyon.
-Minden rendben lesz.-suttogtam inkább magamnak.
-Harry?-hallottam meg gyenge hangját.
-Itt vagyok!-álltam fel, és hajoltam fölé.
-Mi történt?-kérdezte.
-Összeestél otthon, és behoztak a kórházba. Hogy vagy?-érdeklődtem.
-Rosszul. Szédülök, és fáj mindenem.-mondta.
-Szólok egy orvosnak.-indultam el kifelé. Még hallottam egy rekedt "oké"-t majd kijöttem. Elmagyaráztam Dóriéknak, hogy felkelt, de nincs jól, majd ők elmentek haza, mert a buli tart, és nincs aki rendet tegyen. Én pedig mentem egy orvos után kutatva. Amint megtaláltam egyet, behívtam Szandihoz. Megvizsgálták, kérdezgették, vért vettek, és infúziót kapott. Amit eddig is kapott, csak már lement. Kiment az orvos, majd egy újabb fél óra elteltével visszajött, két nővérrel, akik Szandit vizsgálták, míg az orvos magyarázott.
-Úgy néz ki, befog indulni a szülés, még ma.-közölte.
-Még ma?-döbbentem le.
-Attól tartok igen, de nem kell aggódni, nincs sok esély rá, hogy bármi baj lesz.-magyarázott tovább.
-Rendben, köszönöm.-mondtam. Szandit előkészítették, majd egy szülő szobába tolták. Szerette volna, ha én is vele vagyok, így mentem én is.
**********************5nappal később*************************
Boldogan sétáltunk ki a kórház kapuján, és indultunk el haza. Hála az égnek semmi komplikáció nem volt. Büszke voltam Szandira, hogy képes volt mindenre. Büszke voltam a gyönyörű kislányunkra, akinek mosolya mint az anyjáé, és azt mondják, a szeme épp úgy csillog, olyan zöld, mint az apjáé. Augusztus 29-én jött baba, vagyis Liam-mel egy napon lesz a szülinapja.
************************2 hónappal később*************************
Alig vártam, hogy otthon legyek, Szandival, és a picivel. Életeim otthon voltak, Szandi egész nap takarított, főzött, és a picivel foglalkozott, míg én csak interjúról, interjúra mentem. Csak lerúgtam a cipőmet, és mentem fel a szobába. Szandi ült az ágyon, és épp öltöztette a picit, aki csak kacarászott, mert az anyukája hosszú haja csikizte arcát. Leültem mellé, megcsókoltam, majd ölembe vettem a kislányomat. Hope Angel Styles. A mi drága kincsünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése