3.rész

Sziasztok! Meghoztam a kövi részt! Remélem tetszik :D Elnézést a helyesírási hibákért, de laptopról még nem írtam :DD Eztmég szokni kell. XD

3.rész
*Szandi*
A buli már javában tartott.A társaság nagyrésze elég részeg volt, köztük Harry és Louis is. Kezdtünk értük aggódni. Kimentem a konyhába, és behoztam még egy pár piát. Harry is akart venni, de nem engedtem, ahogy Dóri sem Louis-nak.
-Harry ne igyál többet! Hót részeg vagy.-szóltam rá.
-Nyugi cica, jólvagyok.-vigyorgott.
-Nem! Elég volt, gyere felviszlek a szobádba.-kezdtem el húzni felfelé.
Rámnézett mint egy megsértődött kisfiú, és csak duzzogva jött utánam. Bevittem a fürdőbe.
-Vetkőzz le, kapsz egy hideg zuhanyt.-szóltam rá.
-Vetkőztess te, úgy sokkal jobb.-vigyorgott megint.
-Harry ne szórakozz! Gyerünk irány zuhanyozni.-löktem be a hideg víz alá.
Miután lezuhanyzott vacogva, libabőrösen kijött. Becsavartam egy törölközőbe, majd leültettem az ágyára. Kerestem neki tiszta ruhát, és hozzávágtam.
-Kössz.
-Jobban vagy már?-kérdeztem.
-Igen, köszönöm ez kellett. Szeretlek!-vigyorgott.
-Énis téged.-odasétáltam majd megcsókoltam.
Már alsóban ült az ágyon és csak bámult a semmibe.
-Miért nem öltözöl már fel?-kérdeztem.
-Mert így jobb.-mondta.
-De így nem mehetsz vissza.-vigyorogtam rajta.
-Nembaj, én tudok egy sokkal jobb elfoglaltságot.-nézett perverzen.
-Bolond vagy!-nevettem el magam.
Fölállt az ágyról, mellém sétált és megcsókolt.  Visszacsókoltam. Kezdte elmélyíteni csókunk. Ledöntött az ágyra és folytatta. A nyakamat kezdte csókolgatni, amitől akaratlanul is sóhajtoztam. Kezdett eldurvulni a helyzet. Rajtam már csak bugyi volt és melltartó, rajta meg még mindig csak alsó. Hirtelen kapcsoltam mit is készül tenni, mire ellöktem és felültem. Talán kicsit túlreagáltam.
-Mi a baj?-kérdezte kétségbeesetten.
-Én...én...-nemtudtam megszólalni.
-Leállhatunk, ha nem akarod.-mosolygott kedvesen.
-Nem..én...csak...én...én... félek.-mondtam szégyenlősen.
-Nyugi, nem lesz baj. Vigyázok rád. Okés?-nyugtatott meg.
Csak bólogattam. Visszadőltem az ágyra, ő pedig fölém mászott.....
-Mehet?-kérdezte.
Féltem. Gondolkodtam kicsit, majd bólogattam.
-Biztos? Abbahagyom. Szólj ha baj van!-szólt rám.
-Rendben...-sóhajtottam.
Kérdőn rámnézett, csak bólintottam.
Fájt, iszonyatosan fájt. Bármennyire is nem akartam, hogy lássa, összeszorítottam a szemem, de egy könnycsepp kigördült rajta. Azonnal megállt, felült és felültetett.
-Jólvagy? Kértelek, hogy szólj, ha baj van.-mondta kétségbeesetten, és simogatta a karom.
-Nem nincs baj, jólvagyok.-mondtam.
-Biztos?-kérdezte.
-Igen, nyugi.-megcsókoltam és visszadőltem.
Mikor vége lett fáradtan dőlt le mellém.
-Bánod?-kérdezte.
-Nem, egyáltalán.-mosolyogtam.
-Le kéne menni a többiekhez, lassan felfog tűnni nekik, hogy eltűntünk.-mondta.
-Okés, igazad van, mennyünk.-mondtam.
Felöltöztünk és lementünk a többiekhez.
   Nem nagyon tűnt fel senkinek, hogy eltűntünk, még Dórinak sem. Úgy viselkedett, mintha kb. 5 percig tűntem volna el. Nembántam, majd úgyis beszélnem kell vele. Ha kíváncsi lesz rá miért tűntem el, majd rákérdez.

*Dóri*
Felvittem Lou-t a szobájába. A kezébe nyomtam egy citromot. Beleharapott, kicsit szitkozódott, majd kidobta. Pár perc múlva jobban lett. Eddig csak egyszer volt igazán részeg, azóta tudom, hogy, hogy kell kijózanítani.
-Köszönöm.-mosolygott.
-Jobban vagy?-kérdeztem.
-Igen. Mindig tudod mit kell tenni.-mondta.
Odasétáltam és megcsókoltam. Maga alá rántott, majd fölém mászott és megcsókolt. Tudtam mire készül..megint..de most nem ellenkeztem. Nem tudom miért. Talán mert szülinapja van, és megérdemli. A nyakamat kezdte csókolgatni, míg én kihasználva az alkalmat, lehúztam a pólóját. Ő is lekezdte levenni az enyémet, majd a nadrágomat, és én az övét, és így tovább. Már fehérneműben voltam és ő alsóban.
-Biztos, hogy készen állsz?-kérdezte.
Válaszul csak elmosolyodtam, és megcsókoltam. Vette a célzást. 
  Fájt, de nem annyira. Azt hittem rosszabb lesz. De a fájdalom sem tartott sokáig. Mikor végeztünk. fáradtan feküdtünk az ágyon.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Soha jobban.-mosolyogtam.
-Le kéne mennünk. Szandinak és a többieknek felfog tűnni, hogy eltűntünk.-montam.
  Felöltöztünk és lementünk. Senkinek sem tűnt fel, hogy eltűntünk, még Szandinak sem. Ezen mondjuk meglepődtem, de nem szóltam. Ha kíváncsi rá, úgyis megkérdezi, és akkor majd megtudja.
A buli többi része gyorsan elment. Igaz hajnali 5-ig buliztunk, de jó volt. Később már a fiúk nem ittak olyan sokat. A másik 3 fiú itt aludt. Reggel..ami délután 2-kor volt.. ők is hazamentek. 
Éppen valami ebédet próbáltam csinálni mikor egy fej jelent meg a konyhaajtóban.
-Beszélhetünk?-kérdezte Szandi.
-Persze, mondd.-mosolyogtam.
-Az estéről van szó!-mondta.
-Arról nekem is van mit mesélni.-mondtam.
-Télleg? Mirörtént? Nem várj előbb én.-mondta.
-Oké, de mondd már. Mivan?-szóltam rá.
-Megtörtént!-vigyorgott.
-Mi?-pislogtam.
-Jajj, necsináld már. Szerinted?-mondta.
-Télleg? Komolyan? Nem csak hülyítesz?-kérdeztem.
-Halál komoly.-mosolygott.
-Ááááááááááááááá!-ordítottam és ő is.
Na és veled mivan?-kérdezte.
-Velem is dettó ugyanez!-vigyorogtam.
-Ááááááááááááááááááá!-ordítottunk megint, mire a fiúk berohantak.
-Mitörtént? Baj van?-kérdezték kórusban, mire elröhögtük magunkat.
-Neem, dehogyis nyugi.-mondtunk szintén kórusban, majd odamentünk és megcsókoltuk szerelmeinket.