19.rész

Halihó! Meghoztam egy újabb részt.:) Eredetileg a 20.-nál le akartam zárni, de úgy döntöttem, még írom.;) 
Jóolvasást! :*


*Szandi*
Nagyon boldog voltam, ahogy Harry is. Mindenki örömmel fogadta a picit. De ahogy minden jónak, ennek is vége szakadt, mikor a fiúk tovább mentek a turnén. Mi egyre közeledtünk az esküvőhöz, és már nagyon tervezgettük. Ahoz, hogy Dórival bárhova is tudjunk menni, vagy bármit csinálni, kénytelenek voltunk felbérelni egy bébi csőszt. Nagyon ért a gyerekekhez, és nagyon aranyos. A picik is szeretik, és mindig elvannak vele. Mi most is vásárolni voltunk, ahogy szinte minden nap, mert valamit minden nap veszünk az esküvőhöz. Most éppen étkészletet jöttünk venni. Vásárlás közben megbeszéltünk, hogy mivel már elég régen voltunk, így este el kéne menni bulizni. Közben a fiúk is hívtak, hogy este hazajönnek, és holnap lesz egy szabadnapjuk, de este már koncert. Már a fiúkkal is lebeszéltük a bulit, így 4-esben megyünk este. A következő üzlet ahova bementünk egy ruha bolt volt. Gondoltuk veszünk valamit estére. Mikor megvolt mindkettőnk összeállítása, elindultunk haza. Az idő jó volt, a nap sütött. Már a buli helyszín is megvolt. Egy közeli klubba megyünk. Hazaértünk, csináltunk kaját, megvártuk a fiúkat, ettünk, megbeszéltük a bébi csősszel, aki amúgy Abigel, hogy ma valószínűleg egész éjjel mellettük kell lennie, mert mi majd valamikor hajnalban hazaérünk. Felmentünk öltözni, addig a fiúk is elmentek haza, készülődni. Egy órával később már lent álltak a nappaliban, és minket vártak. Rá fél órára, mi is lementünk, már készen a nappaliba. A fiúk tátott szájjal néztek ránk. Mi csak mosolyogtunk, majd kézen ragadtuk őket, és elmentünk. 

Dóri                                              Szandi   

*Louis*
Harry-vel csak vártunk a nappaliban, mire nagy nehezen megérkeztek a lányok. A szánk is tátva maradt. Gyönyörűek voltak. Ezért megérte várni. Örültünk, hogy végre bulizhatunk egy jót, és még csak a kicsikért sem kell aggódni. 
-Meddig terveztetek maradni?-kérdeztem hátrafordulva, mert a két lány sétált mögöttünk, mi pedig Harry-vel elől. 
-Ameddig meg nem unjuk. Valamikor hajnalban, majd hazamegyünk.-válaszolt Szandi.
-És ki fog haza navigálni?-várta be Harry Szandit, majd kézen fogva sétáltak tovább, ahogy én és Dóri is.
-Mi nem iszunk olyan sokat, de nektek sem kéne annyit. Holnap este még fellépés.-magyarázott Dóri. 
-Nyugi, estig még bőven kigyógyulunk a másnaposságból.-mondtam.
-De azért annyira ne legyetek másnaposak. Mi sem vagyunk oda azért, ha olyan részegek vagytok. A kicsiknek meg főleg nem tesz jót, ha ezt látják.-magyarázták a lányok. 
-Jólvan, nyugi, nem fogunk sokat inni.-mondtam.
Bementünk a klubba, mert közben oda értünk. Majd a pulthoz vettük az irányt, és kikértük az első kört. Már a sokadik körnél jártunk, mikor bementünk táncolni. Talán ez volt a legrosszabb amit tehettünk, mert olyan történt, aminek súlyos következményei lesznek, mert elég nagy hiba volt.....

18.rész

Halihó. Itt egy rész! :) Már nem sok lesz, mert nincs hozzá kedvem.;DD Ez viszont egy szerintem ritka gagyi rész lett, de mindegy.:/ :D Jóolvasást! :) :*


*Dóri*
Harry bejött, közölte, hogy Pezz kint vár, így én kimentem, hogy elmondjam neki a dolgokat.
-Na, hogy van?-ugrott egyből elém.
-Nincs túl jól. Most még alszik, de aztán amint felkel, lesz egy rakás vizsgálat, és lehet, hogy már ma megszül.-közöltem amit tudtam.
-Értem. És az annyira nagy baj lenne neki?-kérdezte.
-Annyira nem, mert már azért lassan amúgy is ideje lett volna, de még így is koraszülött lehet a pici, aminek súlyos következményei lehetnek.-mondtam.
-Remélem nem lesz semmi baj.-látszott, hogy aggódik Szandiért. Leültünk, és kibeszéltük ezt a témát. A nővérek folyton ki-be járkáltak.

*Harry*
Nagyon aggódtam Szandiért. Féltettem őt is, és a picit is. Bejött egy nővér, elmagyarázta a dolgokat. Elmondott mindent, ami eléggé megrémisztett. Féltem, hogy valami baja lesz a picinek. Az nővérek sorba jöttek, majd mentek. Mind valamit írogatott, nézegetett. Egy ideje már végre nyugi volt. Egyre csak vártam, hogy felébredjen. Fogtam a kezét, és ültem mellette az ágyon. 
-Minden rendben lesz.-suttogtam inkább magamnak. 
-Harry?-hallottam meg gyenge hangját. 
-Itt vagyok!-álltam fel, és hajoltam fölé.
-Mi történt?-kérdezte.
-Összeestél otthon, és behoztak a kórházba. Hogy vagy?-érdeklődtem.
-Rosszul. Szédülök, és fáj mindenem.-mondta.
-Szólok egy orvosnak.-indultam el kifelé. Még hallottam egy rekedt "oké"-t majd kijöttem. Elmagyaráztam Dóriéknak, hogy felkelt, de nincs jól, majd ők elmentek haza, mert a buli tart, és nincs aki rendet tegyen. Én pedig mentem egy orvos után kutatva. Amint megtaláltam egyet, behívtam Szandihoz. Megvizsgálták, kérdezgették, vért vettek, és infúziót kapott. Amit eddig is kapott, csak már lement. Kiment az orvos, majd egy újabb fél óra elteltével visszajött, két nővérrel, akik Szandit vizsgálták, míg az orvos magyarázott. 
-Úgy néz ki, befog indulni a szülés, még ma.-közölte.
-Még ma?-döbbentem le.
-Attól tartok igen, de nem kell aggódni, nincs sok esély rá, hogy bármi baj lesz.-magyarázott tovább.
-Rendben, köszönöm.-mondtam. Szandit előkészítették, majd egy szülő szobába tolták. Szerette volna, ha én is vele vagyok, így mentem én is. 

                **********************5nappal később*************************

Boldogan sétáltunk ki a kórház kapuján, és indultunk el haza. Hála az égnek semmi komplikáció nem volt. Büszke voltam Szandira, hogy képes volt mindenre. Büszke voltam a gyönyörű kislányunkra, akinek mosolya mint az anyjáé, és azt mondják, a szeme épp úgy csillog, olyan zöld, mint az apjáé. Augusztus 29-én jött baba, vagyis Liam-mel egy napon lesz a szülinapja. 

         ************************2 hónappal később*************************

Alig vártam, hogy otthon legyek, Szandival, és a picivel. Életeim otthon voltak, Szandi egész nap takarított, főzött, és a picivel foglalkozott, míg én csak interjúról, interjúra mentem. Csak lerúgtam a cipőmet, és mentem fel a szobába. Szandi ült az ágyon, és épp öltöztette a picit, aki csak kacarászott, mert az anyukája hosszú haja csikizte arcát. Leültem mellé, megcsókoltam, majd ölembe vettem a kislányomat. Hope Angel Styles. A mi drága kincsünk. 

 

17.rész

Sziasztok! Tudom, régen nem volt rész, de még mindig ihlet hiányban szenvedek.:// Na de most azért hoztam egy rész.:) Most egy új szemszögből is írok..;)
Jóolvasást! :) :*


*Szandi*

A fiúk turnén, Dóri otthon a fiúkkal, Perrie babájával és a Little Mix többi tagjával, én pedig Pezz-el vásárolni vagyok. Mivel a Little Mix-nek most  Az esküvő októberben lesz, én pedig szeptemberre vagyok kiírva. Most július van. Fullasztó meleg van, és mi itt állunk a pénztárnál már hosszú percek óta. Azért jöttünk el vásárolni, mert egyrészt, hogy legyen otthon kaja, másrészt pedig, mert délután ki szerettünk volna menni a strandra. Végre sorra kerültünk, elpakoltunk, majd hazasétáltunk, mivel 10 perc sétára laktunk. Otthon a 3 kicsi aludt, Dóriék pedig takarítottak. Csináltunk kaját, hogy legyen ha hazajövünk, összepakoltunk, majd leültünk a TV elé és vártuk, hogy felébredjenek a kicsik.

*Perrie*
Szandival ebben a melegben kész örökkévalóságnak tűnt a vásárlás. Nem is tudom, hogy bírja ekkora pocakkal. Két hónap és szülni fog, de még mindig ugyanúgy bírja. A kicsik sírással ébredtek, egymást keltették. Dórival bementünk, megetettük őket, összeszedtük a cuccokat, majd elindultunk. Mivel a kicsikkel  együtt 9-en voltunk, két taxival mentünk. Mivel ők már majdnem egy évesek, így elmertük őket is vinni, egy rakás naptej, karuszó, mellény, és úszó gumi kíséretében. Elmentünk a legközelebbi strandra, vettünk belépőt és kerestünk egy jó helyet.
Az egész délutánt a strandon töltöttük, majd este fáradtan hazaestünk, persze Dóriékhoz. Most mind itt aludtunk, amíg szünet van ez így megy.

                                *****************Augusztus 29.******************

Ma van Liam szülinapja, de ők is, és mi is turnén vagyunk. A lányok most itt vannak a koncerten, de hátul a backstage-ben. Vége a mai koncertnek, elköszöntünk és lementünk hátra. Bementünk az öltözőbe, ahol a lányok már vártak. Öltöztünk, közben beszélgettünk.
-És, hogy-hogy itt vagytok nem pedig a fiúknál?-kérdezte tőlük Jesy.
-Négyen már tudják, így nektek is el kellett mondanunk, hogy mit terveztünk mára.-kezdte Dóri, de félbeszakítottam.
-Állj! Hol vannak a kicsik? És hol lesznek ha terveztek valamit?-kérdezem rá, a nekem legfontosabbra.
-Nyugi. Most egy bébicsősz vigyáz rájuk. Estére pedig már megbeszéltem egy barátnőmmel, hogy hozzájuk átvihetem őket.-nyugtatott meg Dóri.
-Szóval, estére egy kis bulit szeretnénk Liamnek, mivel szülinapja és holnap szabadok, így ráérnek.-magyarázta Szandi.
-Rendben, jólhangzik. Ottleszünk. Vagy kell mennünk segíteni?-kérdezte Jade.
-Ha van kedvetek, időtök, akkor örülnénk neki.-mosolygott Szandi.
-Rendben akkor indulhatunk. Menjünk vásárolni, aztán hajrá.-indult meg Leigh-Anne.
Elmentünk. Bevásároltunk, kaját csináltunk, díszítettünk, majd vártuk a fiúkat. Liamet mindenki nagy "Meglepetés!" kiáltással fogadta, mivel addigra egy kissebb tömeg odagyűlt. 
A buli már javában tartott, mikor láttam Szandit kimenni az udvarra egyedül. Utána mentem, nem tudtam mi van vele.
-Szandi. Baj van?-kiabáltam utána. Megállt, majd visszafordult és megvárt.
-Csak kicsit szédülök.-mondta.
-Hozzak valamit? Vagy ne szóljak valakinek.-kérdeztem. Csak megrázta a fejét, majd szólalt volna meg, de hirtelen összeesett. Azonnal szaladtam, de senkit nem láttam a tömegben. Szandihoz rohantam, közben a mentőket hívtam. Szandit felsegítettem, mert sikerült felkeltenem. Kimentem a ház elé, köuben már Dóri is kinnt volt. Ő elment Szandival, én pedig bementem szólni Harrynek. Sokáig kerestem, de megtaláltam a tömeg közepén. Karon ragadtam, és húztam. Behúztam a fürdőbe. Már ivott, de nem volt részeg. 
-Harry figyelj. Baj van.-fogtam kezeim közé arcát.
-Mi történt?-ilyedt meg.
-Szandit bevitték a kórházba, mert összeesett a kertben.-magyaráztam.
-Mi? És mi van vele? Be kell mennem.-indult meg, de nem hagyhattam, hogy vezessen.
-Harry várj! Veled megyek, és taxival megyünk.-közöltem vele. Nem nagyon volt oda érte, de beletörődött. Bementünk a kórházba, megmondtuk kit keresünk, majd nemsokkal később Szandi kórterme előtt álltunk és vártuk az orvost. Kijött mi pedig megkérdeztük mi van vele. Elmondta, hogy a terhesség miatt volt, és hogy beindulhat a szülése is akár. Harry bement hozzá. Én pedig kinnt vártam Dórit, hogy ő is elmondja hogy van. A hallottak alapján nem hinném, hogy túl jól..

16.rész

Halihó! Jelentkezem! Tudom, régen nem volt rész.. de ihlet hiányban szenvedek..:DD Egyszerűen nem tudok mit írni. Emellett pedig van egy másik blogom, amit fenn kell tartsak, és arra kicsit több figyelmet fordítottam mostanában.;) Azért remélem kitartotok! :)
Jóolvasást! :*

*Dóri*

Már több mint két hete megy a turné. Nem könnyű a fiúk nélkül, de azért így ketten Szandival mindent megoldunk. Most végre lesz másfél hét szünet, az alatt hazajöhetnek. Idén is felmerül, hogy elmenjünk velük, de a gyerekek, és a sok készülődés miatt most nem így lesz. Gondoltuk, mivel alig esznek normális kaját, ezért főztünk nekik valami ebédet. A reptérre is kimentünk eléjük, hogy megvárjuk a gépet. Elég hűvös van, és az eső is esik, de ez Londonban már megszokott. Bent a váróteremben várjuk a fiúkat. A kicsik egyre nyűgösebbek, a gép késik, az ebéd meg kihűl. Megkönnyebbülten sóhajtottunk fel, mikor a repülőgép beérkezett. Négy fiú fáradt feje már kint volt a repülőből. Utoljára szerelmem jött kómásan, kócos hajjal, elég nyúzott fejjel. Gondolom aludt. Bőrönddel a kezükben indultak meg a váróterem felé. Még nem vettek észre minket, ahogy néhány másik embert sem, ugyanis félig még aludtak, mert néhány embernek nekimentek. Lou egy fáradt, de szeretetteljes mosollyal fogadott, mikor észrevett. Odajött, megcsókolt, megölelt, majd felkapta a kicsiket, és össze puszilta őket. Láthatóan ők is örültek az apukájuknak. Elindult a csapat haza, hívtuk a fiúkat is, mert volt elég kaja. Eléggé elhúzódott az evés, és már sötétedett. A három fiú kapott egy-egy vendégszobát, mi pedig vonultunk a sajátjainkba. 

*Harry*

Örültem, hogy végre hazajöhettünk kicsit. Végre láthattam szerelmemet, és Dóriékat. Ebéd alatt sokat meséltünk, ezért eléggé el is húzódott, meg mivel a gép késett, elég későn álltunk neki kajálni. A három fiú már nem vonult haza, de ezzel nem volt baj. Mindenki elvonult a szobájába. Elmentem a fürdőbe, lezuhanyoztam, fogat mostam, majd egy alsóban kimentem. Szandi is bement, majd egy toppban és bugyiban kijött. Már eléggé látni lehetett a pocakját. Büszke voltam rá, hogy ilyen kicsi, törékeny, és mégis milyen jól viseli. Féltettem, féltem, hogy bármi baja lesz. Azt nem tudnám megbocsájtani magamnak. Leült, ölébe vette a laptopot, és fellépett twitterre. Szólt, hogy üljek mellé. Bekacsolta a kamerát, és csináltunk egy közös, mosolygós képet. Feltöltötte, és kiírta "Végre itthon :*" Még egy darabig beszélgettünk, majd kikapcsolta, és bedőltünk az ágyba. Megcsókolt, majd mellkasomra hajtotta a fejét, és elaludtunk.

15.rész

Sziasztok! Hoztam egy újabb részt! :D Tudom, kicsit rég volt rész, de közbe jött ez-az...:// Őszintén szólva már nem tudom olyan jókedvvel írni ezt a blogot..:/ Gondolkoztam a gyors lezáráson is, de elvetettem a gondolatot, mert szeretem írni, a körülményektől függetlenül..:)  Mindegy a lényeg, hogy itt vagyok egy újabb résszel..:)

*Louis*

Hosszas töprengés után végre bevillant valami. Hirtelen kiáltottam fel, fejemet felemelve szerelmem válláról, aki ölemben ülve megugrott, ahogy kizökkentettem gondolatmenetéből.
-Héj! Asszem megvan!-vigyorogtam. A többiek csak kérdőn néztek rám.
-És megosztod velünk is?-bökött oldalba Harry, mert kicsit elbambultam.
-Ja persze. Szóval arra gondoltam, hogy milenne, ha felajánlanák nekik, hogy hazaviszik a magángépünk pilótái őket, a mi gépünkkel?-magyaráztam el.
-Ez nem is rossz, és amíg ők felszállnak, mi rájuk csukjuk az ajtót, őket hazaviszik, és ti itt maradtok!-vigyorgott Haz.
-Zsenik vagytok.-mondták egyszerre a lányok, majd felnevetek, és lepacsiztak, mint a tesók!
Dóri megcsókolt, majd kimászott az ölemből, Szandihoz hasonlóan Harryvel, és mi pedig elmentünk a szülőkhöz. A nagy örömben el is felejtettük, hogy tolmács is kell. Mivel Dóri a kicsikkel volt, Szandi után kiabáltam, és elmentünk. Odaértünk, és Szandi mindentudón beállt a család elé. Minenki kérdőn nézett rá, majd elkezdett magyarázni.
-Figyeljetek! A fiúk arra gondoltak, hogy hazavitetnek a pilótával a magán gépen minket, és így nem kell a többi utassal egy légtérben lenni..-magyarázott, gondolom azt, mert nem értettem belőle semmit. Közben Harry elment megbeszélni a pilótával, hogy mit kell majd tenniük. A szülők nem túl könnyen, de belementek.
A csomagok már benn a gépbe, kivéve a lányoké, de azt nem látták a szülők. A kicsik már a gépen ültek, és néztek valami mesét. Volt nekik ott elfoglaltság, XBox, Laptop, Tab, minden amivel ellehetnek. Már az ajtóban sorakoztak a szülők, míg mi kamu búcsúzkodtunk a lányoktól. A lányok elég komolyan vették, még sírtak is, de próbálunk mi sem mutatni, hogy örülünk, mert maradnak. 

*Szandi*

Mindenki a gépen ült, csak Máté állt az ajtóban, hogy menjünk már. Elindultunk, de megálltunk az ajtóban, megvártuk, hogy Máté előremenjen. Beléptem az ajtón, és Dóri is bedugta a fejét. Egy mosolygós "Sziasztok"-ot kiabáltunk egyszerre, integetve, majd becsaptuk az ajtót, és leszaladtunk a lépcsőn. A pilóta már be is indította a gépet, és megkezdték a felszállást. A szülők csak kopogtak, és kiabáltak, de mi csak mosolyogva, szerelmeinket átölelve integettünk. Még megvártuk, hogy a gép a felhők fölé emelkedjen, majd elindultunk haza. Nekünk már ez volt a haza, hiszen már itt az otthonunk. A kocsiban hazafelé azt beszéltük telefonon Dóriékkal, hogy többet nem hívjuk el őket, semmilyen körülmények között sem, csak ha valami iszonyú baj van. Az esküvőre egyértelműen nem lesznek meghívva, és  fiúk még a költözésen is gondolkoztak, nehogy megtaláljanak minket. Mindenki nagyon örült, hogy hazamehettünk. Fáradtan dőltünk le filmezni a fiúkkal. Átjöttek a többiek is, hoztak pizzát, és még pár filmet. Így ment el ez a nap is. Egy újabb tökéletes nap! 

14.rész

Heeey!
Megint hoztam nektek egy részt..:) Úgy gondolom elég hamar hoztam, önmagamhoz képest, de a múltkori amúgy is rövid lett :D  Mostanában elég depisek a részeim.. Ez részben azért van, hogy ne csak olyan unalmas, átlagos blog legyen, részben pedig magam miatt. Az életem mostanában nem alakul a legjobban, de ez nem rátok tartozik..;) Azért én hozom a részeket!! 
Jó olvasást! ;D

*Harry*
Hirtelen fel sem fogtam mit mondott. Elmennek? 
-Tessék? Mi az, hogy haza? De hiszen itthon vagytok.-éreztem, hogy könnyek gyűlnek az én szemembe is. 
-Nem, haza, magyar országra.-szipogott Dóri.
-De mi lesz velünk? A gyerekekkel, az esküvővel?-nézett rá Louis könnyes szemmel.
A lányok csak felzokogtak, majd szüleik kitessékelték őket az ajtón. 
-Legalább a reptérre kivihetünk titeket?-kérdeztem a lányoktól. Megbeszélték a szüleikkel amiből persze egy szót sem értettem, aztán csak bólogattak ránk nézve. 
Szandi velem, Dóri Louis-val, a többiek pedig taxival mentek ki a reptérre.
-Mi lesz most velünk?-aggódtam, hiszen közelgett volna a szülés és az esküvő.
-Valamit ki kell találnunk. Nem mehetünk el. Nekem itt az otthonom, a családom..-szipogott szerelmem.
-Még is mit tehetnénk?-kérdeztem.
-Ki kell cseleznünk öket valahogy. Én nem ülök fel arra a gépre.-szögezte le a tényt. Megcsörrent a telefonom. 
-Felvennéd? Vezetek.-kértem Szandit, aki kivette a zsebemből, és felvette.
-Louis?-szólt bele. Csodálkoztam, mert ő is vezet. Kihangosította Szandi, hogy én is halljam.
-Nem, Dóri vagyok, csak már elcsomagoltuk a telefonokat is.-szólt bele Dóri.
-Értem. Mért hívtál fel?-kérdezte Szandi.
-Mert nem ülhetünk fel arra a gépre. Ki kell találnunk valamit.-mondta el ő is ugyanazt.
-Pont erről beszélgettünk mi is.-mosolygott szerelmem.
-Rendben. Akkor gondolkodjatok, és mi is kitalálunk ezt-azt.-mondta, majd bontotta a vonalat.

*Szandi*

Kicsit megnyugodtam, de még nem voltunk megmentve. Muszáj volt kitalálnunk valamit. Nem mehetünk haza. Mi már itt vagyunk itthon.
Már kint ültünk a reptéren, de még volt 2 óra a felszállásig. Természetesen külön ültünk le  a szüleinktől, de annyira nem, hogy elvesszenek. Haragudtunk rájuk nagyon, és ezt éreztettük is. Beszélni nem beszéltünk velük, minnél távolabb ültünk le, és ha szemmel ölni lehetne, már nem élnének. Az idő repült, nekünk pedig alig volt egy-két ötletünk, de nem volt túl eredeti.... Már alig volt hátra fél óra, úgyhogy gyorsan ki kellett találnunk valamit. 

13.rész

Halihó! Meghoztam egy újabb részt! Ez nem lesz túl hosszú, de azért mégis csak legyen valami...:DDDD


*Dóri*

Nehezen teltek a napok a szüleinkkel. Egyre több mindent elmeséltünk nekik, és ők is sokat meséltek.  Nehéz volt amikor ott voltak a fiúk, mert folyton tolmácsolgatni kellet. Azért egész jól összeszoktak a szülők a fiúkkal. A húgom még néhányszor összeesett a fiúk előtt, de azért a végére ő is megszokta őket.  Már pont az utolsó nap volt, és a fiúk nem voltak itthon. Úgy döntöttünk Szandival, hogy elmondjuk anyuéknak az esküvőt, és nekik most odaadjuk a meghívókat. Lementünk a nappaliba és leültünk beszélgetni. A kicsik fent játszottak a szobában.
-Anyu, Apu, Dalma, Tomi most, hogy mind itt vagytok, szeretnénk elmondani valamit.-álltunk fel Szandival.
-Baj van lányok?-aggódtak.
-Nem. Vagyis ez attól függ, hogyan fogjátok fel.-mosolygott Szandi.
-Akkor halljuk, mondjátok.-néztek ránk.
-Összefogunk házasodni a fiúkkal.-mondtuk ki, nem húztuk. 
Lefagytak, megszólalni sem tudtak. Észrevettem Tomin, és apunk, hogy egyre idegesebbek. Anyumék sem voltak túl boldogok. Apum egyszer csak elkezdett ordítani.

*Szandi*

Apu, és Máté egyre idegesebbek lettek. Végül  Máté felállt és elkezdett ordítani. 
-Hogy képzelitek ezt? Mégis mit gondoltok? Nem vagytok még elég idősek ehhez. Elfogadtuk, hogy gyereked van, és hogy Szandi terhes, de ez már mindennek a határa. Pakoltok össze, és irány velünk  haza.
Szóhoz sem hagytak jutni, felküldtek pakolni. Mi már levegőt nem kaptunk a sírástól, de pakoltunk.. Éreztem, hogy nem lesz jó vége annak, ha ők ide jönnek. Nem kellett volna elmondani nekik. Vacilláltunk, hogy mit kéne tenni ellene. Az is probléma volt, hogy a fiúkkal, hogy fogjuk közölni. Bele sem gondoltunk ebbe. Nem hittem volna, hogy erre képesek. Azt hittem elájulok. Annyira jól alakult az életem és most idejöttek, és egy hét alatt tönkretették. Nem tudom elképzelni az életemet a fiúk és London nélkül. Muszáj tennem valamit... 
Lementünk a bőröndökkel, a többit majd utánunk hozzák hajóval.. Még megebédeltünk. Vagyis a szülők és a kicsik ettek, mi pedig sírtunk. Írtam egy levelet Harrynek, és a többieknek, ahogy Dóri is Írt Louis-nak és a többieknek is. Elég hosszú levelek lettek, de mivel elég valószínű, hogy nem látjuk őket most egy darabig. 
Mikor végeztek a kajálással mi összepakoltunk, még elmosogattunk, és a kicsiket is összeszedtük. Egy-egy babával, és bőrönddel a kezünkben álltunk az ajtóba, és vártuk a kicsiket is, hogy lehozzák a cuccaikat.   
Hallottam ahogy leparkol pár autó a ház előtt. Gondoltam, hogy megjöttek a fiúk, de féltem mi lesz ha bejönnek, Bejöttek és látták ahogy az egész család áll az ajtóban bőröndökkel. Csodálkozva néztek ránk, de mi csak szipogtunk.
-Mi történt? Hova mentek?-emelte fel Harry a fejemet államnál fogva, hogy megcsókoljon. 
-Haza.-szipogtam, és átöleltem Harry-t. Dóri is sírt Lou nyakába.