13.rész

Halihó! Meghoztam egy újabb részt! Ez nem lesz túl hosszú, de azért mégis csak legyen valami...:DDDD


*Dóri*

Nehezen teltek a napok a szüleinkkel. Egyre több mindent elmeséltünk nekik, és ők is sokat meséltek.  Nehéz volt amikor ott voltak a fiúk, mert folyton tolmácsolgatni kellet. Azért egész jól összeszoktak a szülők a fiúkkal. A húgom még néhányszor összeesett a fiúk előtt, de azért a végére ő is megszokta őket.  Már pont az utolsó nap volt, és a fiúk nem voltak itthon. Úgy döntöttünk Szandival, hogy elmondjuk anyuéknak az esküvőt, és nekik most odaadjuk a meghívókat. Lementünk a nappaliba és leültünk beszélgetni. A kicsik fent játszottak a szobában.
-Anyu, Apu, Dalma, Tomi most, hogy mind itt vagytok, szeretnénk elmondani valamit.-álltunk fel Szandival.
-Baj van lányok?-aggódtak.
-Nem. Vagyis ez attól függ, hogyan fogjátok fel.-mosolygott Szandi.
-Akkor halljuk, mondjátok.-néztek ránk.
-Összefogunk házasodni a fiúkkal.-mondtuk ki, nem húztuk. 
Lefagytak, megszólalni sem tudtak. Észrevettem Tomin, és apunk, hogy egyre idegesebbek. Anyumék sem voltak túl boldogok. Apum egyszer csak elkezdett ordítani.

*Szandi*

Apu, és Máté egyre idegesebbek lettek. Végül  Máté felállt és elkezdett ordítani. 
-Hogy képzelitek ezt? Mégis mit gondoltok? Nem vagytok még elég idősek ehhez. Elfogadtuk, hogy gyereked van, és hogy Szandi terhes, de ez már mindennek a határa. Pakoltok össze, és irány velünk  haza.
Szóhoz sem hagytak jutni, felküldtek pakolni. Mi már levegőt nem kaptunk a sírástól, de pakoltunk.. Éreztem, hogy nem lesz jó vége annak, ha ők ide jönnek. Nem kellett volna elmondani nekik. Vacilláltunk, hogy mit kéne tenni ellene. Az is probléma volt, hogy a fiúkkal, hogy fogjuk közölni. Bele sem gondoltunk ebbe. Nem hittem volna, hogy erre képesek. Azt hittem elájulok. Annyira jól alakult az életem és most idejöttek, és egy hét alatt tönkretették. Nem tudom elképzelni az életemet a fiúk és London nélkül. Muszáj tennem valamit... 
Lementünk a bőröndökkel, a többit majd utánunk hozzák hajóval.. Még megebédeltünk. Vagyis a szülők és a kicsik ettek, mi pedig sírtunk. Írtam egy levelet Harrynek, és a többieknek, ahogy Dóri is Írt Louis-nak és a többieknek is. Elég hosszú levelek lettek, de mivel elég valószínű, hogy nem látjuk őket most egy darabig. 
Mikor végeztek a kajálással mi összepakoltunk, még elmosogattunk, és a kicsiket is összeszedtük. Egy-egy babával, és bőrönddel a kezünkben álltunk az ajtóba, és vártuk a kicsiket is, hogy lehozzák a cuccaikat.   
Hallottam ahogy leparkol pár autó a ház előtt. Gondoltam, hogy megjöttek a fiúk, de féltem mi lesz ha bejönnek, Bejöttek és látták ahogy az egész család áll az ajtóban bőröndökkel. Csodálkozva néztek ránk, de mi csak szipogtunk.
-Mi történt? Hova mentek?-emelte fel Harry a fejemet államnál fogva, hogy megcsókoljon. 
-Haza.-szipogtam, és átöleltem Harry-t. Dóri is sírt Lou nyakába.