12.rész!

Heey! Mivel itthon ülök betegen, van egy kis időm, összerakni egy észt...:/ :) Ehhez most nincs sok hozzáfűzni valóm. Elég egyszerű, de hosszú rész lett. :)  Jolvasást! :D

*Dóri*
Sokat vaciláltam, hogyan is közöljem anyáékkal a dolgokat. Elég sok mindent meg kellett volna beszélnünk velük. Nem tudtuk mit fognak szólni a babáinkhoz, Szandi terhességéhez és az esküvőhöz. Féltünk, hogy kiakadnak, és azthiszem okkal féltünk. Hiszen pont azért költöztünk el, mert mindig mindenért kiakadtak és összevesztünk. Azóta mióta mi eljöttünk, nem is láttuk őket. Se élőben, se képeken, se kamerán, sehogy. Egyszer-kétszer beszéltünk telefonon, de azt még akkor mikor közöltük, hogy hol vagyunk. A szülinapomon sem kerestek, nem is küldtek semmit, de Szandién sem. Utólag már nem is tartottam annyira jó ötletnek ezt az egészet, de megígértem már mindenkinek. Fogtam magam és a telefonom, kimentem a kerbe és felhívtam anyut. Sokáig csörgött, de felvette.
-Dóri?-lepődött meg.
-Szia Anya!-szedtem össze magam.
-Mitörtént? Hogy-hogy hívtál?-kérdezgetett.
-Szeretnénk kérni valamit.-mondtam.
-Rég nem beszéltünk! Hogy vagytok? Mit szeretnél?-eléggé össze volt zavarodva.
-Igen, elég régen. Jólvagyunk Anya, de most nem ezért hívtalak.-keztem ideges lenni.
-Jólvan, mond!
-Szóval, azvan, hohy Szandinak eszébe jutott az Anyja szülinapja, és szeretnénk meglepni kicsit....-tértem nagyából a lényegre.
-De már tavaly sem kerestétek a szülinapján.-mondta.
-Igen, de most keressük. Szeretnénk ha a következő posta ami érkezik, nem kerülne a szeme elé.-mondtam.
-De miért nem? Mi lesz benne?-kicsit megilyedt ahogy hallottam.
-Nyugi, csak repjegyek. Az egész család utazik a jövőhéten ide hozzánk. Az lenne a kérésünk, hogy adjatok be valami szöveget Szandi anyukájának, hogy miért kell jönni. El ne mondjátok, hova jöttök, és miért.-Parancsoltam rá.
-Jólvan, megpróbálunk mindent elintézni, majd beszélünk, megyek dolgozni, Szia kicsim.-köszönt el.
-Rendben. Szia Anya.-letettem.
 
*Szandi*
Arra ébredtem, hogy a kicsik sírnak. Felkeltem, kinéztem az ablakon, és Dórit láttam lenn a kertbe telefonálni. Lementem, megnyugtattam a fiúkat, leültettem őket a TV elé, és nekiálltam reggelit csinálni. A két gyerek kezébe belenyomtam egy-egy cumisüveget. Habár még csak 6 ónaposak, ügyesen esznek egyedül cumiból. Csináltam, dórinak és Louis-nak reggelit. kikészítettem az asztalra, majd kiintettem Dórinak, hogy ittvannak a kicsik. Csináltam magamnak, és  Harrynek is reggelit, majd felvittem tálcán az ágyba.  Láttam, hogy Ő még alszik. Letettem az asztalra, és leültem Hazz mellé. olyan édesen aludt. Nem akartam felkelteni, de akkor tönkremegy a reggeli. Végigsimítottam arcán, mire mocorogni kezdett. Kapott egy puszit a homlokára, mire mormogott alamit, majd elfordult.
-Harry drága! Hoztam reggelit.-pusziltam a nyakába.
Megfordult és kipattantak a szemei.
-Csináltál nekem reggelit?-kérdezte mély, álmos hangon.
-Nekünk, de csináltam.-mosolyogtam rá.
-De azt nem nekem kellett volna neked?-kérdezte.
-Már mért kellett volna? Ez most így jött. Kelj fel, és egyél.-parancsoltam.
-Mert, te vagy a terhes, és a nő. Imádlak.-mosolygott. Lehúzott egy csókra, majd felült.
Elvettem a tálcát az asztalról, és megreggeliztünk. Reggeli után lementünk, majd 4-en töltöttük el a napot. Nagyon jól elvoltunk a kicsikkel is. Már látom, hogy Harry csodás apa lesz!:)

*Louis*
Gyorsan elment ez a hét. Persze a szabadság mindig gyoran telik. Még 36 nap és kezdődik a turné. Addig sem vagyunk mindig szabadok, mert próbák, kissebb fellépése, és interjúk vannak ugyanúgy. Ma érkeznek meg a lányok családjai. Izgulunk. Mindenki izgul, és fél, hogy mit szólnak mindenhez. Rólam, és Harry-ről nem is tudnak, sem a babákról, sem az esküvőről. Remélem, hogy jól fogadják majd.  Viszont nekünk megint interjúnk volt, így mi nem lehettünmk itthon mikor jönnek. Elkészültünk, és lementünk a nappaliba.
-Najó, mi megyünk. Sok sikert, nyugi nem lesz baj.-bíztattam Dórit aki ölemben ülve mosolygott.
-Remélem.-mondta, majd kiszállt az ölemből.
-Szeretlek, sietünk haza.-mondta.
-Énis, úgylegyen.-monda. Megcsókoltam, majd elmentünk.

*Dalma*(Szandi anyukája)
Ideges voltam, de örültem is. Nem tudtam elképzeli, minek rángattak ide Nikiék.(Dóri anyukájáék.) Ráadásul pont Londonba. Ide, ahol mindig rossz idő van. Bár ahogy a reptéren láttam, nem volt rossz idő. Beszálltünk egy taxiba, és elmentünk egy házhoz. Házhoz? Én azthittem hotelbe megyünk. Bár nem volt kicsi ház, de nekem mégis fura volt.
-Niki miért nem hotelba megyünk?-kérdeztem.
-Mert mi kibéreltük egy régi ismerősünk nyaralóját.-mosolygott.
Kiszálltünk, kiszedtük a bőröndöket és odasétáltunk az ajtóhoz, mivel nem volt kerítés, ahogy a többi háznál sem. Megálltam és vártam, hogy Niki nyissa az ajtót. 
-kopogj be.-mosolygott.
-De nem úgy volt, hogy bérlitek?-kérdezetm.
-De, de igy kell átvenni.-mondta.
-Hát tetudod.-mondtam, majd bekopogtam.
-Megyek.-kiabált ki egy elég ismerős hang.


*Szandi*

Mikor meghallottam, ogy kopognak, odaszaladtam és kinéztem az ablakon. Hirtelen olyan idegesség kapott el, hogy majd kiugrott a szívem a helyéről. 
-Megyek.-kiabáltam.  
Felvettem a köntösöm, mivel még pizsiben voltam, majd nyitottam az ajtót. Egyből anyámat láttam meg, aki csak bámult. Mikor felismert, hogy kiis vagyok, addigra már Dóri is mögöttem állt. Anyám elkezdett könnyezni, de Niki is. Széttártam karjaim, énis könnyeztem, majd anyám a nyakamba ugrott.Csatlakozott apu is, és a többiek is. Csodálkoztam, hogy elférünk abban a kis előtérben.
-Boldog Szülinapot Anya!-mosolyogtam, mikor elengedtek. 
-Istenem, milyen régen nem láttala. Milyen nagy lettél, és hogy hiányoztál.-szipogott anyám.
-Hát igen 2 év. Elég sok minden történt.-mondtam, majd betessékeltem őket a nappaliba.
-Észrevették a babákat, és rögtön kérdezősködtek.  Leültünk és elkezdtünk beszélgetni. persze  a húgaimnak, és dóri öccsének nagyon tetszettek a babák, és a nagy ház. Elmeséltük nekik, hogy a picik Dóri gyerekei, és, hogy mindekkőnknek van barátja. persze nem mondtuk, hogy a vőlegényeink. A szüleink meg sem tudtak szólalni. Mivel már látszott a hasam, azt is megtudták, hogy babát várok. Még azt sem tudták, hogy kikkel vagyünk együtt. Természetesen a húgom reakciójától féltem, mert ő nagy rajongója a fiúknak. Az pedig csak mindennek a teteje volt, hogy a fiúk angolok. Aligha fognak tudni pár szót beszélni a szüleinkel. Bár ezt nem közöltük anyuékkal. Egyenlőre elég annyi probléma amennyit megtudtak. Egész jól fogadták az eddigi dolgokat. Lehet, hogy azért, mert nem akarnak megint elveszíteni minket.
-Megjöttünk!-hallottam meg szerelmem hangját. Mindenki csodálkozva nézett, ki ez és miért nem magyarul beszél. Hallottam hogy beszéletnek. Ezek szerint ittvannak mind az öten. Bejött az öt srác, és a húgom olyan sikításba kezdett, hogy azhittem kitörnek az ablakok is. Már a fik is a fülüket fogták, én meg alig bírtam leállítani.
-Mért nem mondtad, hogy vendégeket vársz?-kérdezte a hugom. Csak elnevettem magam. 
Dóri és én odasétáltunk, megöleltük őket. Megcsókoltam Harryt Dóri pedig Louist. A húgom meg csak tátott szájjal állt. 
-Anyu, apu, mindenki. Ők itt a barátaink.-mentem be kézen fogva szerelmemmel.
-Hello, Harry Styles.-köszönt Haz. Anyu csak kezet rázott vele, és mosolyogva ennyit mondott:
-Dalma.-ez volt a válasza. Elmagyarátam nekik, hogy nem sokat tudnak magyarul, de majd én segítek ha kell. Miven a szüleink 2 szót nem beszéltek angolul, elég nehéz volt. Elmagyaráztuk a fiúknak, hogy mi a helyzet. Mindenki megértette, és próbálták nem megnehezíteni. Nem volt egyszerű, mivel egyfolytában tolmácsolgatni kellett, de aztán estére mindenki elfáradt, és elkezdtünk rendezkedni. 3 vendégszobát kaptak. Kettőt a szülők, egyet a kicsik. Felváltva fürödtünk, és kajáltünk, majd dög fáradtan ágyba dőltünk. 
-Nagyon aranyos szüleitek vannak. -mosolygott szerelmem.
-Igen, de fárasztóak.-sóhajtottam.
-Há, nem volt egyszerű, de könnyebb lesz.-csókolt meg.
-Legyen igazad.-mosolyogtam. 
Megcsókoltam, majd összebújva elaludtunk.