11.rész

Heey!! Meghoztam egy újabb részt!:) Nemtudom meddig fog még tartani a blog, mert alig olvassátok...:/ Nembaj, szeretem írni, és ha csak magamnak, és a barátnőmnek írom, akkoris írni fogom! ;)

*Dóri*
Mindent sikerült megbeszélni. Az esküvő a turné alatt lesz az egy hónapos szünetben. Még pontos időpontot nem tudtunk, de mindent a maga idejében megszervezünk. Körülbelül Októberben lesz, ami azt jelenti, hogy Szandiéknak is meglesz már a baba. Rengeteg ruhát próbáltunk már, és még fogunk is. Szandi helyett is én próbálom, mivel nagyjából egyforma a méretünk, és mert ő most a pocakja miatt hiába próbál, akkor már nem lesz terhes. Azért felpróbált egy-két kismama menyasszonyi ruhát. Bár nagyon jól állt neki, egyiket sem valószínű, hogy felfogja venni.

*Szandi*
Dórival rengeteg helyet bejártunk. Állandóan próbálgatjuk a ruhákat. Bár nekem is inkább ő próbál, de mindig nagyon jól el vagyunk. Már a vendég listát is elkezdtük írni. Bár még alig vannak emberek, össze fognak gyűlni. 
A fiúk próbán voltak, Dóri a kicsikkel foglalkozott, közben főzni próbált. Én pedig takarítottam a házat. Már az alsó szinten kitakarítottam, és fönt is félig. Hátra volt még a fürdő, és a mi szobánk. Éppen a polcomat törölgettem, pakoltam össze, mikor leesett egy kép. Felvettem. Mi voltunk rajta. A szüleim, húgaim, Dóri szülei, öccse, Dóri és én. Jórégen nem beszéltünk velük. Már nagyon hiányoztak. Szemembe könnyek gyűltek, eszembe jutott, hogy az esküvőre is meg kéne hívni őket. Erre nem is gondoltunk. Ahogy arra sem, hogy anyunak egy hét múlva szülinapja. Összeszedtem magam, befejeztem a takarítást és lementem Dórihoz.  Nagyban főzött, a fiúk meg a kis baba etetőkből nézték a tévét, cumival a szájukban. Nagyon édesek voltak. 
-Hahó! Hogy állsz?-mentem be Dórihoz.
-Egész jól, nemsokára kész!-mosolygott.
-Nézd mit találtam!-nyújtottam oda a képet.
-Milyen régen volt, hiányoznak.-mosolygott az emlékeken.
-Igen. Jó régen volt. Körülbelül 10 évesek voltunk.-mosolyogtam.
-Hát igen. Te! Anyudnak nem most lesz a szülinapja?-kérdezte.
-De igen egy hét múlva...-sóhajtottam.
-És mi lesz? Az esküvőre meghívjuk őket?
-Igen, persze. Bár lehet nem lesznek oda érte, de meglesznek hívva..-mondtam.
-Viszont van egy ötletem.-mosolygott.
-Na mit találtál ki?-néztem rá kíváncsian.
-Felhívom anyáékat és megbeszélem velük, hogy küldünk mindenkinek repülő jegyet, hogy anyudat meglepjük.-vigyorgott.
-Igen? És mégis hogyan éred el, hogy anyu felüljön a gépre, és ne tudja hova jönnek?-kérdeztem.
-Megmondom anyuéknak, hogy adjanak be neki valamit. Mondjuk, hogy tőlük kapta szülinapjára, és nem mondják meg hova szól.-mondta.
-Hát jó! Legyen, talán beválik.-bele, majd felraktam a képet a hűtőre, és foglalkoztam egy kicsit a babákkal.
A fiúkat elaltattam, mert elálmosodtak. Kimentem vissza a konyhába és beszélgettem Dórival, meg segítettem neki főzni. Készen lettünk, megterítettünk és leültünk TV-zni. Nemsokkal később megjöttek a fiúk. Leültünk ebédelni, közben elmeséltünk nekik mit tervezünk. Ők is benne voltak a dologban. Ebéd után Harry fel is hívta a repülőteret és megrendelte a jegyeket. Dórinak még ott volt a feladat, hogy telefonáljon és megbeszélje a szüleivel a dolgokat. Nem lesz könnyű, mert már régen nem beszéltünk velük, most meg csakúgy rájuk zúdítunk mindent. Félek ettől az egésztől.....