14.rész

Heeey!
Megint hoztam nektek egy részt..:) Úgy gondolom elég hamar hoztam, önmagamhoz képest, de a múltkori amúgy is rövid lett :D  Mostanában elég depisek a részeim.. Ez részben azért van, hogy ne csak olyan unalmas, átlagos blog legyen, részben pedig magam miatt. Az életem mostanában nem alakul a legjobban, de ez nem rátok tartozik..;) Azért én hozom a részeket!! 
Jó olvasást! ;D

*Harry*
Hirtelen fel sem fogtam mit mondott. Elmennek? 
-Tessék? Mi az, hogy haza? De hiszen itthon vagytok.-éreztem, hogy könnyek gyűlnek az én szemembe is. 
-Nem, haza, magyar országra.-szipogott Dóri.
-De mi lesz velünk? A gyerekekkel, az esküvővel?-nézett rá Louis könnyes szemmel.
A lányok csak felzokogtak, majd szüleik kitessékelték őket az ajtón. 
-Legalább a reptérre kivihetünk titeket?-kérdeztem a lányoktól. Megbeszélték a szüleikkel amiből persze egy szót sem értettem, aztán csak bólogattak ránk nézve. 
Szandi velem, Dóri Louis-val, a többiek pedig taxival mentek ki a reptérre.
-Mi lesz most velünk?-aggódtam, hiszen közelgett volna a szülés és az esküvő.
-Valamit ki kell találnunk. Nem mehetünk el. Nekem itt az otthonom, a családom..-szipogott szerelmem.
-Még is mit tehetnénk?-kérdeztem.
-Ki kell cseleznünk öket valahogy. Én nem ülök fel arra a gépre.-szögezte le a tényt. Megcsörrent a telefonom. 
-Felvennéd? Vezetek.-kértem Szandit, aki kivette a zsebemből, és felvette.
-Louis?-szólt bele. Csodálkoztam, mert ő is vezet. Kihangosította Szandi, hogy én is halljam.
-Nem, Dóri vagyok, csak már elcsomagoltuk a telefonokat is.-szólt bele Dóri.
-Értem. Mért hívtál fel?-kérdezte Szandi.
-Mert nem ülhetünk fel arra a gépre. Ki kell találnunk valamit.-mondta el ő is ugyanazt.
-Pont erről beszélgettünk mi is.-mosolygott szerelmem.
-Rendben. Akkor gondolkodjatok, és mi is kitalálunk ezt-azt.-mondta, majd bontotta a vonalat.

*Szandi*

Kicsit megnyugodtam, de még nem voltunk megmentve. Muszáj volt kitalálnunk valamit. Nem mehetünk haza. Mi már itt vagyunk itthon.
Már kint ültünk a reptéren, de még volt 2 óra a felszállásig. Természetesen külön ültünk le  a szüleinktől, de annyira nem, hogy elvesszenek. Haragudtunk rájuk nagyon, és ezt éreztettük is. Beszélni nem beszéltünk velük, minnél távolabb ültünk le, és ha szemmel ölni lehetne, már nem élnének. Az idő repült, nekünk pedig alig volt egy-két ötletünk, de nem volt túl eredeti.... Már alig volt hátra fél óra, úgyhogy gyorsan ki kellett találnunk valamit. 

13.rész

Halihó! Meghoztam egy újabb részt! Ez nem lesz túl hosszú, de azért mégis csak legyen valami...:DDDD


*Dóri*

Nehezen teltek a napok a szüleinkkel. Egyre több mindent elmeséltünk nekik, és ők is sokat meséltek.  Nehéz volt amikor ott voltak a fiúk, mert folyton tolmácsolgatni kellet. Azért egész jól összeszoktak a szülők a fiúkkal. A húgom még néhányszor összeesett a fiúk előtt, de azért a végére ő is megszokta őket.  Már pont az utolsó nap volt, és a fiúk nem voltak itthon. Úgy döntöttünk Szandival, hogy elmondjuk anyuéknak az esküvőt, és nekik most odaadjuk a meghívókat. Lementünk a nappaliba és leültünk beszélgetni. A kicsik fent játszottak a szobában.
-Anyu, Apu, Dalma, Tomi most, hogy mind itt vagytok, szeretnénk elmondani valamit.-álltunk fel Szandival.
-Baj van lányok?-aggódtak.
-Nem. Vagyis ez attól függ, hogyan fogjátok fel.-mosolygott Szandi.
-Akkor halljuk, mondjátok.-néztek ránk.
-Összefogunk házasodni a fiúkkal.-mondtuk ki, nem húztuk. 
Lefagytak, megszólalni sem tudtak. Észrevettem Tomin, és apunk, hogy egyre idegesebbek. Anyumék sem voltak túl boldogok. Apum egyszer csak elkezdett ordítani.

*Szandi*

Apu, és Máté egyre idegesebbek lettek. Végül  Máté felállt és elkezdett ordítani. 
-Hogy képzelitek ezt? Mégis mit gondoltok? Nem vagytok még elég idősek ehhez. Elfogadtuk, hogy gyereked van, és hogy Szandi terhes, de ez már mindennek a határa. Pakoltok össze, és irány velünk  haza.
Szóhoz sem hagytak jutni, felküldtek pakolni. Mi már levegőt nem kaptunk a sírástól, de pakoltunk.. Éreztem, hogy nem lesz jó vége annak, ha ők ide jönnek. Nem kellett volna elmondani nekik. Vacilláltunk, hogy mit kéne tenni ellene. Az is probléma volt, hogy a fiúkkal, hogy fogjuk közölni. Bele sem gondoltunk ebbe. Nem hittem volna, hogy erre képesek. Azt hittem elájulok. Annyira jól alakult az életem és most idejöttek, és egy hét alatt tönkretették. Nem tudom elképzelni az életemet a fiúk és London nélkül. Muszáj tennem valamit... 
Lementünk a bőröndökkel, a többit majd utánunk hozzák hajóval.. Még megebédeltünk. Vagyis a szülők és a kicsik ettek, mi pedig sírtunk. Írtam egy levelet Harrynek, és a többieknek, ahogy Dóri is Írt Louis-nak és a többieknek is. Elég hosszú levelek lettek, de mivel elég valószínű, hogy nem látjuk őket most egy darabig. 
Mikor végeztek a kajálással mi összepakoltunk, még elmosogattunk, és a kicsiket is összeszedtük. Egy-egy babával, és bőrönddel a kezünkben álltunk az ajtóba, és vártuk a kicsiket is, hogy lehozzák a cuccaikat.   
Hallottam ahogy leparkol pár autó a ház előtt. Gondoltam, hogy megjöttek a fiúk, de féltem mi lesz ha bejönnek, Bejöttek és látták ahogy az egész család áll az ajtóban bőröndökkel. Csodálkozva néztek ránk, de mi csak szipogtunk.
-Mi történt? Hova mentek?-emelte fel Harry a fejemet államnál fogva, hogy megcsókoljon. 
-Haza.-szipogtam, és átöleltem Harry-t. Dóri is sírt Lou nyakába. 

12.rész!

Heey! Mivel itthon ülök betegen, van egy kis időm, összerakni egy észt...:/ :) Ehhez most nincs sok hozzáfűzni valóm. Elég egyszerű, de hosszú rész lett. :)  Jolvasást! :D

*Dóri*
Sokat vaciláltam, hogyan is közöljem anyáékkal a dolgokat. Elég sok mindent meg kellett volna beszélnünk velük. Nem tudtuk mit fognak szólni a babáinkhoz, Szandi terhességéhez és az esküvőhöz. Féltünk, hogy kiakadnak, és azthiszem okkal féltünk. Hiszen pont azért költöztünk el, mert mindig mindenért kiakadtak és összevesztünk. Azóta mióta mi eljöttünk, nem is láttuk őket. Se élőben, se képeken, se kamerán, sehogy. Egyszer-kétszer beszéltünk telefonon, de azt még akkor mikor közöltük, hogy hol vagyunk. A szülinapomon sem kerestek, nem is küldtek semmit, de Szandién sem. Utólag már nem is tartottam annyira jó ötletnek ezt az egészet, de megígértem már mindenkinek. Fogtam magam és a telefonom, kimentem a kerbe és felhívtam anyut. Sokáig csörgött, de felvette.
-Dóri?-lepődött meg.
-Szia Anya!-szedtem össze magam.
-Mitörtént? Hogy-hogy hívtál?-kérdezgetett.
-Szeretnénk kérni valamit.-mondtam.
-Rég nem beszéltünk! Hogy vagytok? Mit szeretnél?-eléggé össze volt zavarodva.
-Igen, elég régen. Jólvagyunk Anya, de most nem ezért hívtalak.-keztem ideges lenni.
-Jólvan, mond!
-Szóval, azvan, hohy Szandinak eszébe jutott az Anyja szülinapja, és szeretnénk meglepni kicsit....-tértem nagyából a lényegre.
-De már tavaly sem kerestétek a szülinapján.-mondta.
-Igen, de most keressük. Szeretnénk ha a következő posta ami érkezik, nem kerülne a szeme elé.-mondtam.
-De miért nem? Mi lesz benne?-kicsit megilyedt ahogy hallottam.
-Nyugi, csak repjegyek. Az egész család utazik a jövőhéten ide hozzánk. Az lenne a kérésünk, hogy adjatok be valami szöveget Szandi anyukájának, hogy miért kell jönni. El ne mondjátok, hova jöttök, és miért.-Parancsoltam rá.
-Jólvan, megpróbálunk mindent elintézni, majd beszélünk, megyek dolgozni, Szia kicsim.-köszönt el.
-Rendben. Szia Anya.-letettem.
 
*Szandi*
Arra ébredtem, hogy a kicsik sírnak. Felkeltem, kinéztem az ablakon, és Dórit láttam lenn a kertbe telefonálni. Lementem, megnyugtattam a fiúkat, leültettem őket a TV elé, és nekiálltam reggelit csinálni. A két gyerek kezébe belenyomtam egy-egy cumisüveget. Habár még csak 6 ónaposak, ügyesen esznek egyedül cumiból. Csináltam, dórinak és Louis-nak reggelit. kikészítettem az asztalra, majd kiintettem Dórinak, hogy ittvannak a kicsik. Csináltam magamnak, és  Harrynek is reggelit, majd felvittem tálcán az ágyba.  Láttam, hogy Ő még alszik. Letettem az asztalra, és leültem Hazz mellé. olyan édesen aludt. Nem akartam felkelteni, de akkor tönkremegy a reggeli. Végigsimítottam arcán, mire mocorogni kezdett. Kapott egy puszit a homlokára, mire mormogott alamit, majd elfordult.
-Harry drága! Hoztam reggelit.-pusziltam a nyakába.
Megfordult és kipattantak a szemei.
-Csináltál nekem reggelit?-kérdezte mély, álmos hangon.
-Nekünk, de csináltam.-mosolyogtam rá.
-De azt nem nekem kellett volna neked?-kérdezte.
-Már mért kellett volna? Ez most így jött. Kelj fel, és egyél.-parancsoltam.
-Mert, te vagy a terhes, és a nő. Imádlak.-mosolygott. Lehúzott egy csókra, majd felült.
Elvettem a tálcát az asztalról, és megreggeliztünk. Reggeli után lementünk, majd 4-en töltöttük el a napot. Nagyon jól elvoltunk a kicsikkel is. Már látom, hogy Harry csodás apa lesz!:)

*Louis*
Gyorsan elment ez a hét. Persze a szabadság mindig gyoran telik. Még 36 nap és kezdődik a turné. Addig sem vagyunk mindig szabadok, mert próbák, kissebb fellépése, és interjúk vannak ugyanúgy. Ma érkeznek meg a lányok családjai. Izgulunk. Mindenki izgul, és fél, hogy mit szólnak mindenhez. Rólam, és Harry-ről nem is tudnak, sem a babákról, sem az esküvőről. Remélem, hogy jól fogadják majd.  Viszont nekünk megint interjúnk volt, így mi nem lehettünmk itthon mikor jönnek. Elkészültünk, és lementünk a nappaliba.
-Najó, mi megyünk. Sok sikert, nyugi nem lesz baj.-bíztattam Dórit aki ölemben ülve mosolygott.
-Remélem.-mondta, majd kiszállt az ölemből.
-Szeretlek, sietünk haza.-mondta.
-Énis, úgylegyen.-monda. Megcsókoltam, majd elmentünk.

*Dalma*(Szandi anyukája)
Ideges voltam, de örültem is. Nem tudtam elképzeli, minek rángattak ide Nikiék.(Dóri anyukájáék.) Ráadásul pont Londonba. Ide, ahol mindig rossz idő van. Bár ahogy a reptéren láttam, nem volt rossz idő. Beszálltünk egy taxiba, és elmentünk egy házhoz. Házhoz? Én azthittem hotelbe megyünk. Bár nem volt kicsi ház, de nekem mégis fura volt.
-Niki miért nem hotelba megyünk?-kérdeztem.
-Mert mi kibéreltük egy régi ismerősünk nyaralóját.-mosolygott.
Kiszálltünk, kiszedtük a bőröndöket és odasétáltunk az ajtóhoz, mivel nem volt kerítés, ahogy a többi háznál sem. Megálltam és vártam, hogy Niki nyissa az ajtót. 
-kopogj be.-mosolygott.
-De nem úgy volt, hogy bérlitek?-kérdezetm.
-De, de igy kell átvenni.-mondta.
-Hát tetudod.-mondtam, majd bekopogtam.
-Megyek.-kiabált ki egy elég ismerős hang.


*Szandi*

Mikor meghallottam, ogy kopognak, odaszaladtam és kinéztem az ablakon. Hirtelen olyan idegesség kapott el, hogy majd kiugrott a szívem a helyéről. 
-Megyek.-kiabáltam.  
Felvettem a köntösöm, mivel még pizsiben voltam, majd nyitottam az ajtót. Egyből anyámat láttam meg, aki csak bámult. Mikor felismert, hogy kiis vagyok, addigra már Dóri is mögöttem állt. Anyám elkezdett könnyezni, de Niki is. Széttártam karjaim, énis könnyeztem, majd anyám a nyakamba ugrott.Csatlakozott apu is, és a többiek is. Csodálkoztam, hogy elférünk abban a kis előtérben.
-Boldog Szülinapot Anya!-mosolyogtam, mikor elengedtek. 
-Istenem, milyen régen nem láttala. Milyen nagy lettél, és hogy hiányoztál.-szipogott anyám.
-Hát igen 2 év. Elég sok minden történt.-mondtam, majd betessékeltem őket a nappaliba.
-Észrevették a babákat, és rögtön kérdezősködtek.  Leültünk és elkezdtünk beszélgetni. persze  a húgaimnak, és dóri öccsének nagyon tetszettek a babák, és a nagy ház. Elmeséltük nekik, hogy a picik Dóri gyerekei, és, hogy mindekkőnknek van barátja. persze nem mondtuk, hogy a vőlegényeink. A szüleink meg sem tudtak szólalni. Mivel már látszott a hasam, azt is megtudták, hogy babát várok. Még azt sem tudták, hogy kikkel vagyünk együtt. Természetesen a húgom reakciójától féltem, mert ő nagy rajongója a fiúknak. Az pedig csak mindennek a teteje volt, hogy a fiúk angolok. Aligha fognak tudni pár szót beszélni a szüleinkel. Bár ezt nem közöltük anyuékkal. Egyenlőre elég annyi probléma amennyit megtudtak. Egész jól fogadták az eddigi dolgokat. Lehet, hogy azért, mert nem akarnak megint elveszíteni minket.
-Megjöttünk!-hallottam meg szerelmem hangját. Mindenki csodálkozva nézett, ki ez és miért nem magyarul beszél. Hallottam hogy beszéletnek. Ezek szerint ittvannak mind az öten. Bejött az öt srác, és a húgom olyan sikításba kezdett, hogy azhittem kitörnek az ablakok is. Már a fik is a fülüket fogták, én meg alig bírtam leállítani.
-Mért nem mondtad, hogy vendégeket vársz?-kérdezte a hugom. Csak elnevettem magam. 
Dóri és én odasétáltunk, megöleltük őket. Megcsókoltam Harryt Dóri pedig Louist. A húgom meg csak tátott szájjal állt. 
-Anyu, apu, mindenki. Ők itt a barátaink.-mentem be kézen fogva szerelmemmel.
-Hello, Harry Styles.-köszönt Haz. Anyu csak kezet rázott vele, és mosolyogva ennyit mondott:
-Dalma.-ez volt a válasza. Elmagyarátam nekik, hogy nem sokat tudnak magyarul, de majd én segítek ha kell. Miven a szüleink 2 szót nem beszéltek angolul, elég nehéz volt. Elmagyaráztuk a fiúknak, hogy mi a helyzet. Mindenki megértette, és próbálták nem megnehezíteni. Nem volt egyszerű, mivel egyfolytában tolmácsolgatni kellett, de aztán estére mindenki elfáradt, és elkezdtünk rendezkedni. 3 vendégszobát kaptak. Kettőt a szülők, egyet a kicsik. Felváltva fürödtünk, és kajáltünk, majd dög fáradtan ágyba dőltünk. 
-Nagyon aranyos szüleitek vannak. -mosolygott szerelmem.
-Igen, de fárasztóak.-sóhajtottam.
-Há, nem volt egyszerű, de könnyebb lesz.-csókolt meg.
-Legyen igazad.-mosolyogtam. 
Megcsókoltam, majd összebújva elaludtunk.

11.rész

Heey!! Meghoztam egy újabb részt!:) Nemtudom meddig fog még tartani a blog, mert alig olvassátok...:/ Nembaj, szeretem írni, és ha csak magamnak, és a barátnőmnek írom, akkoris írni fogom! ;)

*Dóri*
Mindent sikerült megbeszélni. Az esküvő a turné alatt lesz az egy hónapos szünetben. Még pontos időpontot nem tudtunk, de mindent a maga idejében megszervezünk. Körülbelül Októberben lesz, ami azt jelenti, hogy Szandiéknak is meglesz már a baba. Rengeteg ruhát próbáltunk már, és még fogunk is. Szandi helyett is én próbálom, mivel nagyjából egyforma a méretünk, és mert ő most a pocakja miatt hiába próbál, akkor már nem lesz terhes. Azért felpróbált egy-két kismama menyasszonyi ruhát. Bár nagyon jól állt neki, egyiket sem valószínű, hogy felfogja venni.

*Szandi*
Dórival rengeteg helyet bejártunk. Állandóan próbálgatjuk a ruhákat. Bár nekem is inkább ő próbál, de mindig nagyon jól el vagyunk. Már a vendég listát is elkezdtük írni. Bár még alig vannak emberek, össze fognak gyűlni. 
A fiúk próbán voltak, Dóri a kicsikkel foglalkozott, közben főzni próbált. Én pedig takarítottam a házat. Már az alsó szinten kitakarítottam, és fönt is félig. Hátra volt még a fürdő, és a mi szobánk. Éppen a polcomat törölgettem, pakoltam össze, mikor leesett egy kép. Felvettem. Mi voltunk rajta. A szüleim, húgaim, Dóri szülei, öccse, Dóri és én. Jórégen nem beszéltünk velük. Már nagyon hiányoztak. Szemembe könnyek gyűltek, eszembe jutott, hogy az esküvőre is meg kéne hívni őket. Erre nem is gondoltunk. Ahogy arra sem, hogy anyunak egy hét múlva szülinapja. Összeszedtem magam, befejeztem a takarítást és lementem Dórihoz.  Nagyban főzött, a fiúk meg a kis baba etetőkből nézték a tévét, cumival a szájukban. Nagyon édesek voltak. 
-Hahó! Hogy állsz?-mentem be Dórihoz.
-Egész jól, nemsokára kész!-mosolygott.
-Nézd mit találtam!-nyújtottam oda a képet.
-Milyen régen volt, hiányoznak.-mosolygott az emlékeken.
-Igen. Jó régen volt. Körülbelül 10 évesek voltunk.-mosolyogtam.
-Hát igen. Te! Anyudnak nem most lesz a szülinapja?-kérdezte.
-De igen egy hét múlva...-sóhajtottam.
-És mi lesz? Az esküvőre meghívjuk őket?
-Igen, persze. Bár lehet nem lesznek oda érte, de meglesznek hívva..-mondtam.
-Viszont van egy ötletem.-mosolygott.
-Na mit találtál ki?-néztem rá kíváncsian.
-Felhívom anyáékat és megbeszélem velük, hogy küldünk mindenkinek repülő jegyet, hogy anyudat meglepjük.-vigyorgott.
-Igen? És mégis hogyan éred el, hogy anyu felüljön a gépre, és ne tudja hova jönnek?-kérdeztem.
-Megmondom anyuéknak, hogy adjanak be neki valamit. Mondjuk, hogy tőlük kapta szülinapjára, és nem mondják meg hova szól.-mondta.
-Hát jó! Legyen, talán beválik.-bele, majd felraktam a képet a hűtőre, és foglalkoztam egy kicsit a babákkal.
A fiúkat elaltattam, mert elálmosodtak. Kimentem vissza a konyhába és beszélgettem Dórival, meg segítettem neki főzni. Készen lettünk, megterítettünk és leültünk TV-zni. Nemsokkal később megjöttek a fiúk. Leültünk ebédelni, közben elmeséltünk nekik mit tervezünk. Ők is benne voltak a dologban. Ebéd után Harry fel is hívta a repülőteret és megrendelte a jegyeket. Dórinak még ott volt a feladat, hogy telefonáljon és megbeszélje a szüleivel a dolgokat. Nem lesz könnyű, mert már régen nem beszéltünk velük, most meg csakúgy rájuk zúdítunk mindent. Félek ettől az egésztől.....