19.rész

Halihó! Meghoztam egy újabb részt.:) Eredetileg a 20.-nál le akartam zárni, de úgy döntöttem, még írom.;) 
Jóolvasást! :*


*Szandi*
Nagyon boldog voltam, ahogy Harry is. Mindenki örömmel fogadta a picit. De ahogy minden jónak, ennek is vége szakadt, mikor a fiúk tovább mentek a turnén. Mi egyre közeledtünk az esküvőhöz, és már nagyon tervezgettük. Ahoz, hogy Dórival bárhova is tudjunk menni, vagy bármit csinálni, kénytelenek voltunk felbérelni egy bébi csőszt. Nagyon ért a gyerekekhez, és nagyon aranyos. A picik is szeretik, és mindig elvannak vele. Mi most is vásárolni voltunk, ahogy szinte minden nap, mert valamit minden nap veszünk az esküvőhöz. Most éppen étkészletet jöttünk venni. Vásárlás közben megbeszéltünk, hogy mivel már elég régen voltunk, így este el kéne menni bulizni. Közben a fiúk is hívtak, hogy este hazajönnek, és holnap lesz egy szabadnapjuk, de este már koncert. Már a fiúkkal is lebeszéltük a bulit, így 4-esben megyünk este. A következő üzlet ahova bementünk egy ruha bolt volt. Gondoltuk veszünk valamit estére. Mikor megvolt mindkettőnk összeállítása, elindultunk haza. Az idő jó volt, a nap sütött. Már a buli helyszín is megvolt. Egy közeli klubba megyünk. Hazaértünk, csináltunk kaját, megvártuk a fiúkat, ettünk, megbeszéltük a bébi csősszel, aki amúgy Abigel, hogy ma valószínűleg egész éjjel mellettük kell lennie, mert mi majd valamikor hajnalban hazaérünk. Felmentünk öltözni, addig a fiúk is elmentek haza, készülődni. Egy órával később már lent álltak a nappaliban, és minket vártak. Rá fél órára, mi is lementünk, már készen a nappaliba. A fiúk tátott szájjal néztek ránk. Mi csak mosolyogtunk, majd kézen ragadtuk őket, és elmentünk. 

Dóri                                              Szandi   

*Louis*
Harry-vel csak vártunk a nappaliban, mire nagy nehezen megérkeztek a lányok. A szánk is tátva maradt. Gyönyörűek voltak. Ezért megérte várni. Örültünk, hogy végre bulizhatunk egy jót, és még csak a kicsikért sem kell aggódni. 
-Meddig terveztetek maradni?-kérdeztem hátrafordulva, mert a két lány sétált mögöttünk, mi pedig Harry-vel elől. 
-Ameddig meg nem unjuk. Valamikor hajnalban, majd hazamegyünk.-válaszolt Szandi.
-És ki fog haza navigálni?-várta be Harry Szandit, majd kézen fogva sétáltak tovább, ahogy én és Dóri is.
-Mi nem iszunk olyan sokat, de nektek sem kéne annyit. Holnap este még fellépés.-magyarázott Dóri. 
-Nyugi, estig még bőven kigyógyulunk a másnaposságból.-mondtam.
-De azért annyira ne legyetek másnaposak. Mi sem vagyunk oda azért, ha olyan részegek vagytok. A kicsiknek meg főleg nem tesz jót, ha ezt látják.-magyarázták a lányok. 
-Jólvan, nyugi, nem fogunk sokat inni.-mondtam.
Bementünk a klubba, mert közben oda értünk. Majd a pulthoz vettük az irányt, és kikértük az első kört. Már a sokadik körnél jártunk, mikor bementünk táncolni. Talán ez volt a legrosszabb amit tehettünk, mert olyan történt, aminek súlyos következményei lesznek, mert elég nagy hiba volt.....

18.rész

Halihó. Itt egy rész! :) Már nem sok lesz, mert nincs hozzá kedvem.;DD Ez viszont egy szerintem ritka gagyi rész lett, de mindegy.:/ :D Jóolvasást! :) :*


*Dóri*
Harry bejött, közölte, hogy Pezz kint vár, így én kimentem, hogy elmondjam neki a dolgokat.
-Na, hogy van?-ugrott egyből elém.
-Nincs túl jól. Most még alszik, de aztán amint felkel, lesz egy rakás vizsgálat, és lehet, hogy már ma megszül.-közöltem amit tudtam.
-Értem. És az annyira nagy baj lenne neki?-kérdezte.
-Annyira nem, mert már azért lassan amúgy is ideje lett volna, de még így is koraszülött lehet a pici, aminek súlyos következményei lehetnek.-mondtam.
-Remélem nem lesz semmi baj.-látszott, hogy aggódik Szandiért. Leültünk, és kibeszéltük ezt a témát. A nővérek folyton ki-be járkáltak.

*Harry*
Nagyon aggódtam Szandiért. Féltettem őt is, és a picit is. Bejött egy nővér, elmagyarázta a dolgokat. Elmondott mindent, ami eléggé megrémisztett. Féltem, hogy valami baja lesz a picinek. Az nővérek sorba jöttek, majd mentek. Mind valamit írogatott, nézegetett. Egy ideje már végre nyugi volt. Egyre csak vártam, hogy felébredjen. Fogtam a kezét, és ültem mellette az ágyon. 
-Minden rendben lesz.-suttogtam inkább magamnak. 
-Harry?-hallottam meg gyenge hangját. 
-Itt vagyok!-álltam fel, és hajoltam fölé.
-Mi történt?-kérdezte.
-Összeestél otthon, és behoztak a kórházba. Hogy vagy?-érdeklődtem.
-Rosszul. Szédülök, és fáj mindenem.-mondta.
-Szólok egy orvosnak.-indultam el kifelé. Még hallottam egy rekedt "oké"-t majd kijöttem. Elmagyaráztam Dóriéknak, hogy felkelt, de nincs jól, majd ők elmentek haza, mert a buli tart, és nincs aki rendet tegyen. Én pedig mentem egy orvos után kutatva. Amint megtaláltam egyet, behívtam Szandihoz. Megvizsgálták, kérdezgették, vért vettek, és infúziót kapott. Amit eddig is kapott, csak már lement. Kiment az orvos, majd egy újabb fél óra elteltével visszajött, két nővérrel, akik Szandit vizsgálták, míg az orvos magyarázott. 
-Úgy néz ki, befog indulni a szülés, még ma.-közölte.
-Még ma?-döbbentem le.
-Attól tartok igen, de nem kell aggódni, nincs sok esély rá, hogy bármi baj lesz.-magyarázott tovább.
-Rendben, köszönöm.-mondtam. Szandit előkészítették, majd egy szülő szobába tolták. Szerette volna, ha én is vele vagyok, így mentem én is. 

                **********************5nappal később*************************

Boldogan sétáltunk ki a kórház kapuján, és indultunk el haza. Hála az égnek semmi komplikáció nem volt. Büszke voltam Szandira, hogy képes volt mindenre. Büszke voltam a gyönyörű kislányunkra, akinek mosolya mint az anyjáé, és azt mondják, a szeme épp úgy csillog, olyan zöld, mint az apjáé. Augusztus 29-én jött baba, vagyis Liam-mel egy napon lesz a szülinapja. 

         ************************2 hónappal később*************************

Alig vártam, hogy otthon legyek, Szandival, és a picivel. Életeim otthon voltak, Szandi egész nap takarított, főzött, és a picivel foglalkozott, míg én csak interjúról, interjúra mentem. Csak lerúgtam a cipőmet, és mentem fel a szobába. Szandi ült az ágyon, és épp öltöztette a picit, aki csak kacarászott, mert az anyukája hosszú haja csikizte arcát. Leültem mellé, megcsókoltam, majd ölembe vettem a kislányomat. Hope Angel Styles. A mi drága kincsünk. 

 

17.rész

Sziasztok! Tudom, régen nem volt rész, de még mindig ihlet hiányban szenvedek.:// Na de most azért hoztam egy rész.:) Most egy új szemszögből is írok..;)
Jóolvasást! :) :*


*Szandi*

A fiúk turnén, Dóri otthon a fiúkkal, Perrie babájával és a Little Mix többi tagjával, én pedig Pezz-el vásárolni vagyok. Mivel a Little Mix-nek most  Az esküvő októberben lesz, én pedig szeptemberre vagyok kiírva. Most július van. Fullasztó meleg van, és mi itt állunk a pénztárnál már hosszú percek óta. Azért jöttünk el vásárolni, mert egyrészt, hogy legyen otthon kaja, másrészt pedig, mert délután ki szerettünk volna menni a strandra. Végre sorra kerültünk, elpakoltunk, majd hazasétáltunk, mivel 10 perc sétára laktunk. Otthon a 3 kicsi aludt, Dóriék pedig takarítottak. Csináltunk kaját, hogy legyen ha hazajövünk, összepakoltunk, majd leültünk a TV elé és vártuk, hogy felébredjenek a kicsik.

*Perrie*
Szandival ebben a melegben kész örökkévalóságnak tűnt a vásárlás. Nem is tudom, hogy bírja ekkora pocakkal. Két hónap és szülni fog, de még mindig ugyanúgy bírja. A kicsik sírással ébredtek, egymást keltették. Dórival bementünk, megetettük őket, összeszedtük a cuccokat, majd elindultunk. Mivel a kicsikkel  együtt 9-en voltunk, két taxival mentünk. Mivel ők már majdnem egy évesek, így elmertük őket is vinni, egy rakás naptej, karuszó, mellény, és úszó gumi kíséretében. Elmentünk a legközelebbi strandra, vettünk belépőt és kerestünk egy jó helyet.
Az egész délutánt a strandon töltöttük, majd este fáradtan hazaestünk, persze Dóriékhoz. Most mind itt aludtunk, amíg szünet van ez így megy.

                                *****************Augusztus 29.******************

Ma van Liam szülinapja, de ők is, és mi is turnén vagyunk. A lányok most itt vannak a koncerten, de hátul a backstage-ben. Vége a mai koncertnek, elköszöntünk és lementünk hátra. Bementünk az öltözőbe, ahol a lányok már vártak. Öltöztünk, közben beszélgettünk.
-És, hogy-hogy itt vagytok nem pedig a fiúknál?-kérdezte tőlük Jesy.
-Négyen már tudják, így nektek is el kellett mondanunk, hogy mit terveztünk mára.-kezdte Dóri, de félbeszakítottam.
-Állj! Hol vannak a kicsik? És hol lesznek ha terveztek valamit?-kérdezem rá, a nekem legfontosabbra.
-Nyugi. Most egy bébicsősz vigyáz rájuk. Estére pedig már megbeszéltem egy barátnőmmel, hogy hozzájuk átvihetem őket.-nyugtatott meg Dóri.
-Szóval, estére egy kis bulit szeretnénk Liamnek, mivel szülinapja és holnap szabadok, így ráérnek.-magyarázta Szandi.
-Rendben, jólhangzik. Ottleszünk. Vagy kell mennünk segíteni?-kérdezte Jade.
-Ha van kedvetek, időtök, akkor örülnénk neki.-mosolygott Szandi.
-Rendben akkor indulhatunk. Menjünk vásárolni, aztán hajrá.-indult meg Leigh-Anne.
Elmentünk. Bevásároltunk, kaját csináltunk, díszítettünk, majd vártuk a fiúkat. Liamet mindenki nagy "Meglepetés!" kiáltással fogadta, mivel addigra egy kissebb tömeg odagyűlt. 
A buli már javában tartott, mikor láttam Szandit kimenni az udvarra egyedül. Utána mentem, nem tudtam mi van vele.
-Szandi. Baj van?-kiabáltam utána. Megállt, majd visszafordult és megvárt.
-Csak kicsit szédülök.-mondta.
-Hozzak valamit? Vagy ne szóljak valakinek.-kérdeztem. Csak megrázta a fejét, majd szólalt volna meg, de hirtelen összeesett. Azonnal szaladtam, de senkit nem láttam a tömegben. Szandihoz rohantam, közben a mentőket hívtam. Szandit felsegítettem, mert sikerült felkeltenem. Kimentem a ház elé, köuben már Dóri is kinnt volt. Ő elment Szandival, én pedig bementem szólni Harrynek. Sokáig kerestem, de megtaláltam a tömeg közepén. Karon ragadtam, és húztam. Behúztam a fürdőbe. Már ivott, de nem volt részeg. 
-Harry figyelj. Baj van.-fogtam kezeim közé arcát.
-Mi történt?-ilyedt meg.
-Szandit bevitték a kórházba, mert összeesett a kertben.-magyaráztam.
-Mi? És mi van vele? Be kell mennem.-indult meg, de nem hagyhattam, hogy vezessen.
-Harry várj! Veled megyek, és taxival megyünk.-közöltem vele. Nem nagyon volt oda érte, de beletörődött. Bementünk a kórházba, megmondtuk kit keresünk, majd nemsokkal később Szandi kórterme előtt álltunk és vártuk az orvost. Kijött mi pedig megkérdeztük mi van vele. Elmondta, hogy a terhesség miatt volt, és hogy beindulhat a szülése is akár. Harry bement hozzá. Én pedig kinnt vártam Dórit, hogy ő is elmondja hogy van. A hallottak alapján nem hinném, hogy túl jól..

16.rész

Halihó! Jelentkezem! Tudom, régen nem volt rész.. de ihlet hiányban szenvedek..:DD Egyszerűen nem tudok mit írni. Emellett pedig van egy másik blogom, amit fenn kell tartsak, és arra kicsit több figyelmet fordítottam mostanában.;) Azért remélem kitartotok! :)
Jóolvasást! :*

*Dóri*

Már több mint két hete megy a turné. Nem könnyű a fiúk nélkül, de azért így ketten Szandival mindent megoldunk. Most végre lesz másfél hét szünet, az alatt hazajöhetnek. Idén is felmerül, hogy elmenjünk velük, de a gyerekek, és a sok készülődés miatt most nem így lesz. Gondoltuk, mivel alig esznek normális kaját, ezért főztünk nekik valami ebédet. A reptérre is kimentünk eléjük, hogy megvárjuk a gépet. Elég hűvös van, és az eső is esik, de ez Londonban már megszokott. Bent a váróteremben várjuk a fiúkat. A kicsik egyre nyűgösebbek, a gép késik, az ebéd meg kihűl. Megkönnyebbülten sóhajtottunk fel, mikor a repülőgép beérkezett. Négy fiú fáradt feje már kint volt a repülőből. Utoljára szerelmem jött kómásan, kócos hajjal, elég nyúzott fejjel. Gondolom aludt. Bőrönddel a kezükben indultak meg a váróterem felé. Még nem vettek észre minket, ahogy néhány másik embert sem, ugyanis félig még aludtak, mert néhány embernek nekimentek. Lou egy fáradt, de szeretetteljes mosollyal fogadott, mikor észrevett. Odajött, megcsókolt, megölelt, majd felkapta a kicsiket, és össze puszilta őket. Láthatóan ők is örültek az apukájuknak. Elindult a csapat haza, hívtuk a fiúkat is, mert volt elég kaja. Eléggé elhúzódott az evés, és már sötétedett. A három fiú kapott egy-egy vendégszobát, mi pedig vonultunk a sajátjainkba. 

*Harry*

Örültem, hogy végre hazajöhettünk kicsit. Végre láthattam szerelmemet, és Dóriékat. Ebéd alatt sokat meséltünk, ezért eléggé el is húzódott, meg mivel a gép késett, elég későn álltunk neki kajálni. A három fiú már nem vonult haza, de ezzel nem volt baj. Mindenki elvonult a szobájába. Elmentem a fürdőbe, lezuhanyoztam, fogat mostam, majd egy alsóban kimentem. Szandi is bement, majd egy toppban és bugyiban kijött. Már eléggé látni lehetett a pocakját. Büszke voltam rá, hogy ilyen kicsi, törékeny, és mégis milyen jól viseli. Féltettem, féltem, hogy bármi baja lesz. Azt nem tudnám megbocsájtani magamnak. Leült, ölébe vette a laptopot, és fellépett twitterre. Szólt, hogy üljek mellé. Bekacsolta a kamerát, és csináltunk egy közös, mosolygós képet. Feltöltötte, és kiírta "Végre itthon :*" Még egy darabig beszélgettünk, majd kikapcsolta, és bedőltünk az ágyba. Megcsókolt, majd mellkasomra hajtotta a fejét, és elaludtunk.

15.rész

Sziasztok! Hoztam egy újabb részt! :D Tudom, kicsit rég volt rész, de közbe jött ez-az...:// Őszintén szólva már nem tudom olyan jókedvvel írni ezt a blogot..:/ Gondolkoztam a gyors lezáráson is, de elvetettem a gondolatot, mert szeretem írni, a körülményektől függetlenül..:)  Mindegy a lényeg, hogy itt vagyok egy újabb résszel..:)

*Louis*

Hosszas töprengés után végre bevillant valami. Hirtelen kiáltottam fel, fejemet felemelve szerelmem válláról, aki ölemben ülve megugrott, ahogy kizökkentettem gondolatmenetéből.
-Héj! Asszem megvan!-vigyorogtam. A többiek csak kérdőn néztek rám.
-És megosztod velünk is?-bökött oldalba Harry, mert kicsit elbambultam.
-Ja persze. Szóval arra gondoltam, hogy milenne, ha felajánlanák nekik, hogy hazaviszik a magángépünk pilótái őket, a mi gépünkkel?-magyaráztam el.
-Ez nem is rossz, és amíg ők felszállnak, mi rájuk csukjuk az ajtót, őket hazaviszik, és ti itt maradtok!-vigyorgott Haz.
-Zsenik vagytok.-mondták egyszerre a lányok, majd felnevetek, és lepacsiztak, mint a tesók!
Dóri megcsókolt, majd kimászott az ölemből, Szandihoz hasonlóan Harryvel, és mi pedig elmentünk a szülőkhöz. A nagy örömben el is felejtettük, hogy tolmács is kell. Mivel Dóri a kicsikkel volt, Szandi után kiabáltam, és elmentünk. Odaértünk, és Szandi mindentudón beállt a család elé. Minenki kérdőn nézett rá, majd elkezdett magyarázni.
-Figyeljetek! A fiúk arra gondoltak, hogy hazavitetnek a pilótával a magán gépen minket, és így nem kell a többi utassal egy légtérben lenni..-magyarázott, gondolom azt, mert nem értettem belőle semmit. Közben Harry elment megbeszélni a pilótával, hogy mit kell majd tenniük. A szülők nem túl könnyen, de belementek.
A csomagok már benn a gépbe, kivéve a lányoké, de azt nem látták a szülők. A kicsik már a gépen ültek, és néztek valami mesét. Volt nekik ott elfoglaltság, XBox, Laptop, Tab, minden amivel ellehetnek. Már az ajtóban sorakoztak a szülők, míg mi kamu búcsúzkodtunk a lányoktól. A lányok elég komolyan vették, még sírtak is, de próbálunk mi sem mutatni, hogy örülünk, mert maradnak. 

*Szandi*

Mindenki a gépen ült, csak Máté állt az ajtóban, hogy menjünk már. Elindultunk, de megálltunk az ajtóban, megvártuk, hogy Máté előremenjen. Beléptem az ajtón, és Dóri is bedugta a fejét. Egy mosolygós "Sziasztok"-ot kiabáltunk egyszerre, integetve, majd becsaptuk az ajtót, és leszaladtunk a lépcsőn. A pilóta már be is indította a gépet, és megkezdték a felszállást. A szülők csak kopogtak, és kiabáltak, de mi csak mosolyogva, szerelmeinket átölelve integettünk. Még megvártuk, hogy a gép a felhők fölé emelkedjen, majd elindultunk haza. Nekünk már ez volt a haza, hiszen már itt az otthonunk. A kocsiban hazafelé azt beszéltük telefonon Dóriékkal, hogy többet nem hívjuk el őket, semmilyen körülmények között sem, csak ha valami iszonyú baj van. Az esküvőre egyértelműen nem lesznek meghívva, és  fiúk még a költözésen is gondolkoztak, nehogy megtaláljanak minket. Mindenki nagyon örült, hogy hazamehettünk. Fáradtan dőltünk le filmezni a fiúkkal. Átjöttek a többiek is, hoztak pizzát, és még pár filmet. Így ment el ez a nap is. Egy újabb tökéletes nap! 

14.rész

Heeey!
Megint hoztam nektek egy részt..:) Úgy gondolom elég hamar hoztam, önmagamhoz képest, de a múltkori amúgy is rövid lett :D  Mostanában elég depisek a részeim.. Ez részben azért van, hogy ne csak olyan unalmas, átlagos blog legyen, részben pedig magam miatt. Az életem mostanában nem alakul a legjobban, de ez nem rátok tartozik..;) Azért én hozom a részeket!! 
Jó olvasást! ;D

*Harry*
Hirtelen fel sem fogtam mit mondott. Elmennek? 
-Tessék? Mi az, hogy haza? De hiszen itthon vagytok.-éreztem, hogy könnyek gyűlnek az én szemembe is. 
-Nem, haza, magyar országra.-szipogott Dóri.
-De mi lesz velünk? A gyerekekkel, az esküvővel?-nézett rá Louis könnyes szemmel.
A lányok csak felzokogtak, majd szüleik kitessékelték őket az ajtón. 
-Legalább a reptérre kivihetünk titeket?-kérdeztem a lányoktól. Megbeszélték a szüleikkel amiből persze egy szót sem értettem, aztán csak bólogattak ránk nézve. 
Szandi velem, Dóri Louis-val, a többiek pedig taxival mentek ki a reptérre.
-Mi lesz most velünk?-aggódtam, hiszen közelgett volna a szülés és az esküvő.
-Valamit ki kell találnunk. Nem mehetünk el. Nekem itt az otthonom, a családom..-szipogott szerelmem.
-Még is mit tehetnénk?-kérdeztem.
-Ki kell cseleznünk öket valahogy. Én nem ülök fel arra a gépre.-szögezte le a tényt. Megcsörrent a telefonom. 
-Felvennéd? Vezetek.-kértem Szandit, aki kivette a zsebemből, és felvette.
-Louis?-szólt bele. Csodálkoztam, mert ő is vezet. Kihangosította Szandi, hogy én is halljam.
-Nem, Dóri vagyok, csak már elcsomagoltuk a telefonokat is.-szólt bele Dóri.
-Értem. Mért hívtál fel?-kérdezte Szandi.
-Mert nem ülhetünk fel arra a gépre. Ki kell találnunk valamit.-mondta el ő is ugyanazt.
-Pont erről beszélgettünk mi is.-mosolygott szerelmem.
-Rendben. Akkor gondolkodjatok, és mi is kitalálunk ezt-azt.-mondta, majd bontotta a vonalat.

*Szandi*

Kicsit megnyugodtam, de még nem voltunk megmentve. Muszáj volt kitalálnunk valamit. Nem mehetünk haza. Mi már itt vagyunk itthon.
Már kint ültünk a reptéren, de még volt 2 óra a felszállásig. Természetesen külön ültünk le  a szüleinktől, de annyira nem, hogy elvesszenek. Haragudtunk rájuk nagyon, és ezt éreztettük is. Beszélni nem beszéltünk velük, minnél távolabb ültünk le, és ha szemmel ölni lehetne, már nem élnének. Az idő repült, nekünk pedig alig volt egy-két ötletünk, de nem volt túl eredeti.... Már alig volt hátra fél óra, úgyhogy gyorsan ki kellett találnunk valamit. 

13.rész

Halihó! Meghoztam egy újabb részt! Ez nem lesz túl hosszú, de azért mégis csak legyen valami...:DDDD


*Dóri*

Nehezen teltek a napok a szüleinkkel. Egyre több mindent elmeséltünk nekik, és ők is sokat meséltek.  Nehéz volt amikor ott voltak a fiúk, mert folyton tolmácsolgatni kellet. Azért egész jól összeszoktak a szülők a fiúkkal. A húgom még néhányszor összeesett a fiúk előtt, de azért a végére ő is megszokta őket.  Már pont az utolsó nap volt, és a fiúk nem voltak itthon. Úgy döntöttünk Szandival, hogy elmondjuk anyuéknak az esküvőt, és nekik most odaadjuk a meghívókat. Lementünk a nappaliba és leültünk beszélgetni. A kicsik fent játszottak a szobában.
-Anyu, Apu, Dalma, Tomi most, hogy mind itt vagytok, szeretnénk elmondani valamit.-álltunk fel Szandival.
-Baj van lányok?-aggódtak.
-Nem. Vagyis ez attól függ, hogyan fogjátok fel.-mosolygott Szandi.
-Akkor halljuk, mondjátok.-néztek ránk.
-Összefogunk házasodni a fiúkkal.-mondtuk ki, nem húztuk. 
Lefagytak, megszólalni sem tudtak. Észrevettem Tomin, és apunk, hogy egyre idegesebbek. Anyumék sem voltak túl boldogok. Apum egyszer csak elkezdett ordítani.

*Szandi*

Apu, és Máté egyre idegesebbek lettek. Végül  Máté felállt és elkezdett ordítani. 
-Hogy képzelitek ezt? Mégis mit gondoltok? Nem vagytok még elég idősek ehhez. Elfogadtuk, hogy gyereked van, és hogy Szandi terhes, de ez már mindennek a határa. Pakoltok össze, és irány velünk  haza.
Szóhoz sem hagytak jutni, felküldtek pakolni. Mi már levegőt nem kaptunk a sírástól, de pakoltunk.. Éreztem, hogy nem lesz jó vége annak, ha ők ide jönnek. Nem kellett volna elmondani nekik. Vacilláltunk, hogy mit kéne tenni ellene. Az is probléma volt, hogy a fiúkkal, hogy fogjuk közölni. Bele sem gondoltunk ebbe. Nem hittem volna, hogy erre képesek. Azt hittem elájulok. Annyira jól alakult az életem és most idejöttek, és egy hét alatt tönkretették. Nem tudom elképzelni az életemet a fiúk és London nélkül. Muszáj tennem valamit... 
Lementünk a bőröndökkel, a többit majd utánunk hozzák hajóval.. Még megebédeltünk. Vagyis a szülők és a kicsik ettek, mi pedig sírtunk. Írtam egy levelet Harrynek, és a többieknek, ahogy Dóri is Írt Louis-nak és a többieknek is. Elég hosszú levelek lettek, de mivel elég valószínű, hogy nem látjuk őket most egy darabig. 
Mikor végeztek a kajálással mi összepakoltunk, még elmosogattunk, és a kicsiket is összeszedtük. Egy-egy babával, és bőrönddel a kezünkben álltunk az ajtóba, és vártuk a kicsiket is, hogy lehozzák a cuccaikat.   
Hallottam ahogy leparkol pár autó a ház előtt. Gondoltam, hogy megjöttek a fiúk, de féltem mi lesz ha bejönnek, Bejöttek és látták ahogy az egész család áll az ajtóban bőröndökkel. Csodálkozva néztek ránk, de mi csak szipogtunk.
-Mi történt? Hova mentek?-emelte fel Harry a fejemet államnál fogva, hogy megcsókoljon. 
-Haza.-szipogtam, és átöleltem Harry-t. Dóri is sírt Lou nyakába. 

12.rész!

Heey! Mivel itthon ülök betegen, van egy kis időm, összerakni egy észt...:/ :) Ehhez most nincs sok hozzáfűzni valóm. Elég egyszerű, de hosszú rész lett. :)  Jolvasást! :D

*Dóri*
Sokat vaciláltam, hogyan is közöljem anyáékkal a dolgokat. Elég sok mindent meg kellett volna beszélnünk velük. Nem tudtuk mit fognak szólni a babáinkhoz, Szandi terhességéhez és az esküvőhöz. Féltünk, hogy kiakadnak, és azthiszem okkal féltünk. Hiszen pont azért költöztünk el, mert mindig mindenért kiakadtak és összevesztünk. Azóta mióta mi eljöttünk, nem is láttuk őket. Se élőben, se képeken, se kamerán, sehogy. Egyszer-kétszer beszéltünk telefonon, de azt még akkor mikor közöltük, hogy hol vagyunk. A szülinapomon sem kerestek, nem is küldtek semmit, de Szandién sem. Utólag már nem is tartottam annyira jó ötletnek ezt az egészet, de megígértem már mindenkinek. Fogtam magam és a telefonom, kimentem a kerbe és felhívtam anyut. Sokáig csörgött, de felvette.
-Dóri?-lepődött meg.
-Szia Anya!-szedtem össze magam.
-Mitörtént? Hogy-hogy hívtál?-kérdezgetett.
-Szeretnénk kérni valamit.-mondtam.
-Rég nem beszéltünk! Hogy vagytok? Mit szeretnél?-eléggé össze volt zavarodva.
-Igen, elég régen. Jólvagyunk Anya, de most nem ezért hívtalak.-keztem ideges lenni.
-Jólvan, mond!
-Szóval, azvan, hohy Szandinak eszébe jutott az Anyja szülinapja, és szeretnénk meglepni kicsit....-tértem nagyából a lényegre.
-De már tavaly sem kerestétek a szülinapján.-mondta.
-Igen, de most keressük. Szeretnénk ha a következő posta ami érkezik, nem kerülne a szeme elé.-mondtam.
-De miért nem? Mi lesz benne?-kicsit megilyedt ahogy hallottam.
-Nyugi, csak repjegyek. Az egész család utazik a jövőhéten ide hozzánk. Az lenne a kérésünk, hogy adjatok be valami szöveget Szandi anyukájának, hogy miért kell jönni. El ne mondjátok, hova jöttök, és miért.-Parancsoltam rá.
-Jólvan, megpróbálunk mindent elintézni, majd beszélünk, megyek dolgozni, Szia kicsim.-köszönt el.
-Rendben. Szia Anya.-letettem.
 
*Szandi*
Arra ébredtem, hogy a kicsik sírnak. Felkeltem, kinéztem az ablakon, és Dórit láttam lenn a kertbe telefonálni. Lementem, megnyugtattam a fiúkat, leültettem őket a TV elé, és nekiálltam reggelit csinálni. A két gyerek kezébe belenyomtam egy-egy cumisüveget. Habár még csak 6 ónaposak, ügyesen esznek egyedül cumiból. Csináltam, dórinak és Louis-nak reggelit. kikészítettem az asztalra, majd kiintettem Dórinak, hogy ittvannak a kicsik. Csináltam magamnak, és  Harrynek is reggelit, majd felvittem tálcán az ágyba.  Láttam, hogy Ő még alszik. Letettem az asztalra, és leültem Hazz mellé. olyan édesen aludt. Nem akartam felkelteni, de akkor tönkremegy a reggeli. Végigsimítottam arcán, mire mocorogni kezdett. Kapott egy puszit a homlokára, mire mormogott alamit, majd elfordult.
-Harry drága! Hoztam reggelit.-pusziltam a nyakába.
Megfordult és kipattantak a szemei.
-Csináltál nekem reggelit?-kérdezte mély, álmos hangon.
-Nekünk, de csináltam.-mosolyogtam rá.
-De azt nem nekem kellett volna neked?-kérdezte.
-Már mért kellett volna? Ez most így jött. Kelj fel, és egyél.-parancsoltam.
-Mert, te vagy a terhes, és a nő. Imádlak.-mosolygott. Lehúzott egy csókra, majd felült.
Elvettem a tálcát az asztalról, és megreggeliztünk. Reggeli után lementünk, majd 4-en töltöttük el a napot. Nagyon jól elvoltunk a kicsikkel is. Már látom, hogy Harry csodás apa lesz!:)

*Louis*
Gyorsan elment ez a hét. Persze a szabadság mindig gyoran telik. Még 36 nap és kezdődik a turné. Addig sem vagyunk mindig szabadok, mert próbák, kissebb fellépése, és interjúk vannak ugyanúgy. Ma érkeznek meg a lányok családjai. Izgulunk. Mindenki izgul, és fél, hogy mit szólnak mindenhez. Rólam, és Harry-ről nem is tudnak, sem a babákról, sem az esküvőről. Remélem, hogy jól fogadják majd.  Viszont nekünk megint interjúnk volt, így mi nem lehettünmk itthon mikor jönnek. Elkészültünk, és lementünk a nappaliba.
-Najó, mi megyünk. Sok sikert, nyugi nem lesz baj.-bíztattam Dórit aki ölemben ülve mosolygott.
-Remélem.-mondta, majd kiszállt az ölemből.
-Szeretlek, sietünk haza.-mondta.
-Énis, úgylegyen.-monda. Megcsókoltam, majd elmentünk.

*Dalma*(Szandi anyukája)
Ideges voltam, de örültem is. Nem tudtam elképzeli, minek rángattak ide Nikiék.(Dóri anyukájáék.) Ráadásul pont Londonba. Ide, ahol mindig rossz idő van. Bár ahogy a reptéren láttam, nem volt rossz idő. Beszálltünk egy taxiba, és elmentünk egy házhoz. Házhoz? Én azthittem hotelbe megyünk. Bár nem volt kicsi ház, de nekem mégis fura volt.
-Niki miért nem hotelba megyünk?-kérdeztem.
-Mert mi kibéreltük egy régi ismerősünk nyaralóját.-mosolygott.
Kiszálltünk, kiszedtük a bőröndöket és odasétáltunk az ajtóhoz, mivel nem volt kerítés, ahogy a többi háznál sem. Megálltam és vártam, hogy Niki nyissa az ajtót. 
-kopogj be.-mosolygott.
-De nem úgy volt, hogy bérlitek?-kérdezetm.
-De, de igy kell átvenni.-mondta.
-Hát tetudod.-mondtam, majd bekopogtam.
-Megyek.-kiabált ki egy elég ismerős hang.


*Szandi*

Mikor meghallottam, ogy kopognak, odaszaladtam és kinéztem az ablakon. Hirtelen olyan idegesség kapott el, hogy majd kiugrott a szívem a helyéről. 
-Megyek.-kiabáltam.  
Felvettem a köntösöm, mivel még pizsiben voltam, majd nyitottam az ajtót. Egyből anyámat láttam meg, aki csak bámult. Mikor felismert, hogy kiis vagyok, addigra már Dóri is mögöttem állt. Anyám elkezdett könnyezni, de Niki is. Széttártam karjaim, énis könnyeztem, majd anyám a nyakamba ugrott.Csatlakozott apu is, és a többiek is. Csodálkoztam, hogy elférünk abban a kis előtérben.
-Boldog Szülinapot Anya!-mosolyogtam, mikor elengedtek. 
-Istenem, milyen régen nem láttala. Milyen nagy lettél, és hogy hiányoztál.-szipogott anyám.
-Hát igen 2 év. Elég sok minden történt.-mondtam, majd betessékeltem őket a nappaliba.
-Észrevették a babákat, és rögtön kérdezősködtek.  Leültünk és elkezdtünk beszélgetni. persze  a húgaimnak, és dóri öccsének nagyon tetszettek a babák, és a nagy ház. Elmeséltük nekik, hogy a picik Dóri gyerekei, és, hogy mindekkőnknek van barátja. persze nem mondtuk, hogy a vőlegényeink. A szüleink meg sem tudtak szólalni. Mivel már látszott a hasam, azt is megtudták, hogy babát várok. Még azt sem tudták, hogy kikkel vagyünk együtt. Természetesen a húgom reakciójától féltem, mert ő nagy rajongója a fiúknak. Az pedig csak mindennek a teteje volt, hogy a fiúk angolok. Aligha fognak tudni pár szót beszélni a szüleinkel. Bár ezt nem közöltük anyuékkal. Egyenlőre elég annyi probléma amennyit megtudtak. Egész jól fogadták az eddigi dolgokat. Lehet, hogy azért, mert nem akarnak megint elveszíteni minket.
-Megjöttünk!-hallottam meg szerelmem hangját. Mindenki csodálkozva nézett, ki ez és miért nem magyarul beszél. Hallottam hogy beszéletnek. Ezek szerint ittvannak mind az öten. Bejött az öt srác, és a húgom olyan sikításba kezdett, hogy azhittem kitörnek az ablakok is. Már a fik is a fülüket fogták, én meg alig bírtam leállítani.
-Mért nem mondtad, hogy vendégeket vársz?-kérdezte a hugom. Csak elnevettem magam. 
Dóri és én odasétáltunk, megöleltük őket. Megcsókoltam Harryt Dóri pedig Louist. A húgom meg csak tátott szájjal állt. 
-Anyu, apu, mindenki. Ők itt a barátaink.-mentem be kézen fogva szerelmemmel.
-Hello, Harry Styles.-köszönt Haz. Anyu csak kezet rázott vele, és mosolyogva ennyit mondott:
-Dalma.-ez volt a válasza. Elmagyarátam nekik, hogy nem sokat tudnak magyarul, de majd én segítek ha kell. Miven a szüleink 2 szót nem beszéltek angolul, elég nehéz volt. Elmagyaráztuk a fiúknak, hogy mi a helyzet. Mindenki megértette, és próbálták nem megnehezíteni. Nem volt egyszerű, mivel egyfolytában tolmácsolgatni kellett, de aztán estére mindenki elfáradt, és elkezdtünk rendezkedni. 3 vendégszobát kaptak. Kettőt a szülők, egyet a kicsik. Felváltva fürödtünk, és kajáltünk, majd dög fáradtan ágyba dőltünk. 
-Nagyon aranyos szüleitek vannak. -mosolygott szerelmem.
-Igen, de fárasztóak.-sóhajtottam.
-Há, nem volt egyszerű, de könnyebb lesz.-csókolt meg.
-Legyen igazad.-mosolyogtam. 
Megcsókoltam, majd összebújva elaludtunk.

11.rész

Heey!! Meghoztam egy újabb részt!:) Nemtudom meddig fog még tartani a blog, mert alig olvassátok...:/ Nembaj, szeretem írni, és ha csak magamnak, és a barátnőmnek írom, akkoris írni fogom! ;)

*Dóri*
Mindent sikerült megbeszélni. Az esküvő a turné alatt lesz az egy hónapos szünetben. Még pontos időpontot nem tudtunk, de mindent a maga idejében megszervezünk. Körülbelül Októberben lesz, ami azt jelenti, hogy Szandiéknak is meglesz már a baba. Rengeteg ruhát próbáltunk már, és még fogunk is. Szandi helyett is én próbálom, mivel nagyjából egyforma a méretünk, és mert ő most a pocakja miatt hiába próbál, akkor már nem lesz terhes. Azért felpróbált egy-két kismama menyasszonyi ruhát. Bár nagyon jól állt neki, egyiket sem valószínű, hogy felfogja venni.

*Szandi*
Dórival rengeteg helyet bejártunk. Állandóan próbálgatjuk a ruhákat. Bár nekem is inkább ő próbál, de mindig nagyon jól el vagyunk. Már a vendég listát is elkezdtük írni. Bár még alig vannak emberek, össze fognak gyűlni. 
A fiúk próbán voltak, Dóri a kicsikkel foglalkozott, közben főzni próbált. Én pedig takarítottam a házat. Már az alsó szinten kitakarítottam, és fönt is félig. Hátra volt még a fürdő, és a mi szobánk. Éppen a polcomat törölgettem, pakoltam össze, mikor leesett egy kép. Felvettem. Mi voltunk rajta. A szüleim, húgaim, Dóri szülei, öccse, Dóri és én. Jórégen nem beszéltünk velük. Már nagyon hiányoztak. Szemembe könnyek gyűltek, eszembe jutott, hogy az esküvőre is meg kéne hívni őket. Erre nem is gondoltunk. Ahogy arra sem, hogy anyunak egy hét múlva szülinapja. Összeszedtem magam, befejeztem a takarítást és lementem Dórihoz.  Nagyban főzött, a fiúk meg a kis baba etetőkből nézték a tévét, cumival a szájukban. Nagyon édesek voltak. 
-Hahó! Hogy állsz?-mentem be Dórihoz.
-Egész jól, nemsokára kész!-mosolygott.
-Nézd mit találtam!-nyújtottam oda a képet.
-Milyen régen volt, hiányoznak.-mosolygott az emlékeken.
-Igen. Jó régen volt. Körülbelül 10 évesek voltunk.-mosolyogtam.
-Hát igen. Te! Anyudnak nem most lesz a szülinapja?-kérdezte.
-De igen egy hét múlva...-sóhajtottam.
-És mi lesz? Az esküvőre meghívjuk őket?
-Igen, persze. Bár lehet nem lesznek oda érte, de meglesznek hívva..-mondtam.
-Viszont van egy ötletem.-mosolygott.
-Na mit találtál ki?-néztem rá kíváncsian.
-Felhívom anyáékat és megbeszélem velük, hogy küldünk mindenkinek repülő jegyet, hogy anyudat meglepjük.-vigyorgott.
-Igen? És mégis hogyan éred el, hogy anyu felüljön a gépre, és ne tudja hova jönnek?-kérdeztem.
-Megmondom anyuéknak, hogy adjanak be neki valamit. Mondjuk, hogy tőlük kapta szülinapjára, és nem mondják meg hova szól.-mondta.
-Hát jó! Legyen, talán beválik.-bele, majd felraktam a képet a hűtőre, és foglalkoztam egy kicsit a babákkal.
A fiúkat elaltattam, mert elálmosodtak. Kimentem vissza a konyhába és beszélgettem Dórival, meg segítettem neki főzni. Készen lettünk, megterítettünk és leültünk TV-zni. Nemsokkal később megjöttek a fiúk. Leültünk ebédelni, közben elmeséltünk nekik mit tervezünk. Ők is benne voltak a dologban. Ebéd után Harry fel is hívta a repülőteret és megrendelte a jegyeket. Dórinak még ott volt a feladat, hogy telefonáljon és megbeszélje a szüleivel a dolgokat. Nem lesz könnyű, mert már régen nem beszéltünk velük, most meg csakúgy rájuk zúdítunk mindent. Félek ettől az egésztől.....

10.rész

Halihó! Meghoztam egy rövidke részt..:) Ebben nem lesz nagy izgalom, csak hepi de semmi depi... Talán a lányok izgulnak a dolgaik miatt, de nemterveztem bele olyan sok mindent. Valamint megpróbálok  a fiúk szemszögéből is írni..:) Nemtudom a következő résszel mikor jelentkezem, még ezt is nehéz volt megírni. Az a helyzet, hogy egy ideje minden szétesett. Aztán valentin napon (blöeexD) úgytűnk kicsit helyreállnak a dolgok. De úgynézki csak azt hittem. Megint kezd minden tönkre menni...:/ Mindegy ez azb én problémám...;) Najo nemuntatok senkit a hülyeségeimmel, itt a rész!! :DD
Ui.: Sajnálom, hogy ilyen sokára hoztam csak részt..:/ 


10.rész

*Szandi*
Dóri kezdett fázni, és hiányoztak a babái. Úgydöntöttek hazamennek. Mi még Harryvel kicsit koriztunk, majd elindultunk. De mi nem haza mentünk. A kórházba indultunk. Ultrahangra kellett mennem. Bár még csak 1,5 hónapos terhes vagyok, de az orvosok aztmondták, már jól lehet látni a picit. Harry már nagyon várta, hogy végre láthassa, ahogy én is. Mikor túlvoltunk az ultrahangon elnidultunk haza. Megvolt az első kép a piciről, aminek nagyon örültünk. Hazafelé még beugrottunk a boltba, mert kellett egy-két dolog.
Otthon Dórival nekiálltunk sütni, főzni, míg a fiúk elvoltak a két kicsivel. Ebéd után kiültünk a kertbe kicsit. Egész jó idő volt, ahoz képest, hogy reggel még hideg volt. Dórival mostis esküvői magazinokat bújtunk, nagyban terveztünk. A fiúk csak néztek, beszélgettek, néha röhögtek rajtunk/velünk. Szinte már mindent elterveztünk, de még néhány dolog hiányzott. A dátum, a vendéglista, a helyszín. Ezek azért mert mindenki mást szeretett volna, a vendéglista pedig azért, mert még nemtudtuk kiket akarunk meghívni. 

*Dóri*
Szandival minden nap tovább terveztük a közös esküvőt. Néha a fiúk is beszálltak, máskor pedig hagyták, hogy mi csináljuk. Az idő csak telt, Szandi pocakja nőtt, ahogy az idő fogyott. Egyre közelebb voltunk a fiúk következő turnéjához is. Vaciláltunk, hogy beszorítsuk az esküvőt, vagy majd év végén a turné után. 

*Harry*
Alig tudtam elhinni, hogy apa leszek. Rettentően örültem neki, ahogy annak is, hogy Szandi  lesz a pici anyja. Jobbat elsem tudtam volna képzelni.     A lányok már teljesen bevoltak zsongva. Állandó az esküvőt tervezgették. Néha már annyira odavoltak, hogy mi Louis-val csak nevettünk rajtuk. Persze miis izgultunk, de nem annyira mint ők, vagy csak nemakartuk, hogy lássák. Hirtelen annyi minden történt, hogy aztsem tudtuk, mire figyeljünk jobban. Szandi egyre közelebb volt a szüléshez, mi a turnéhoz, valamint az esküvőt sem tudtuk még, hogy, hogy lesz. Állandóan mentek a vacilálások, néha komolyabb viták is lettek belőle. Kezdtem félni, hogy még a végén mindent lefújnak, mert olyan durva vita lesz.. Úgydöntöttem beszélek Szandival. Felmentem a szobába, és benyitottam. Ült az ágyon és bújta a laptopot.
-Cicaa. Beszélhetünk?- kérdeztem.
-Persze, gyere.-mosolygott.
-Figyelj, szeretném, ha megbeszélnétek Dórival, és ellenne döntve, mikor legyen az esküvő, mert kifogtok készülni.-tértem a lényegre.
-Igen, tudom. Rengeteget gondolkodtam ezen.-mondta.
-És mire jutottál?-kíváncsiskodtam.
-Arra gondoltam, hogy mivel a turné közepén lesz egy hónap szünet, azalatt meglenne az egész.-mosolygott még mindig.
-Nekem így tökéletes. A kérdés, hogy a többiek mit szólnak.-mondtam.
-Igen, de majd holnap megbeszéljük velük.-mondta, majd elment zuhanyozni. 
Énis elmentem, majd fáradtan dőltünk be az ágyba. Átkaroltam hátulról és a nyakába pusziltam.
-Szeretlek.-mondtam.
-Énis téged életem.-mondta, majd elaludtunk.

9.rész

Sziasztok!! Megpróbálkozom egy rövidke résszel...:D Muszály írnom.. ezzel kicsit elfelejtem a gondjaimat és kiadom magamból..:) Sajnálom, hogy ritkán van rész, és, hogy szünetel a blog, de egyszerűen kész káosz a 8. év :))

9.rész!

*Szandi*

Eltelt egy hét azóta, hogy Harry megkérte a kezem. Dórival mi már nagyban tervezgettük az esküvőt.
A fiúk mostis próbán voltak, mi pedig tanultunk. Elég fura, hogy 15 évesen már férjhez megyünk, de kimondta, hogy normális akarok lenni?! A magántanár már elment, mi pedig takarítottunk. Perrie is ittvolt, ő vigyázott a két fiúra, és a kislányukra.. Pont végeztünk a takarítással, mire megjöttek a fiúk. Előtte nemsokkal már rendeltünk kaját, mert tudtuk, hogy éhesek lesznek. Harry beszaladt, felkapott, megpörgetett és megcsókolt. Naggyából Louis is hasonló képpen tett Dórival..
-Sziasztok. Miújság?- jöttek be a többiek.
-Hali fiúk. Nemsok.-mosolyogtam.
-Főztetek valamit? Éhen halok.-mondta Niall.
-Nem. Rendeltünk, és ahogy látom most jött meg.-nevetett Dóri.
Niall-nek több se kellett, rohant is ki a pizzás autóhoz.
Miután kajáltunk a 3 fiú elment. Dóriék felmentek, így ketten maradtunk Harryvel. bementünk  a nappaliba. Harry leült a kanapém, én vele szemben a fotelban.
-Miért nézel így rám? Baj van?-kérdezte Harry kétségbeesetten.
-Harry, beszélnünk kell.-mondtam.
-Baj van?-ilyedt meg?
-Nem, nincs.-mosolyogtam.
-Akkor? Mitörtént?-kérdezte
-Az történt, hogy.....-húztam.
-Mondmááár!-kérlelt.
-Azvan Harry, hogy én terhes vagyok!-mondtam.
- Úristen! Ez komoly?-kérdezte.
-Igen, teljesen.-mondtam.
Felkapott, és megcsókolt. Kicsit még beszélgettünk, majd felmentünk. Elmentem lezuhanyoztam, fogat mostam, felöltöztem, majd kimentem a szobába és leültem laptopozni. Addig Harry is elment a fürdőbe, elvégezte a dolgait, majd kijött, és megállt velem szemben.
-Hozzak valami vacsit?-kérdezte.
-Az jólenne.-mosolyogtam.
-Oké, megyek összedobok valamit.-mondta.
-Okés, köszi.-mondtam. Lehajolt egy csókra, majd lement.
Nemsokkal később kopogtak.
-Gyere!-kiabáltam. Dóri jött be.
-Egyedül vagy?-kérdezte.
-Igen.-mondtam.
-Harry?-kérdezte.
-Vacsit csinál.-mosolyogtam.
-Akkor bejöhetek?-kérdezte.
-Persze gyere. Úgyis beszélnünk kell.-mondtam.
-Bajvan?-kérdezte.
-Nem, dehogyis.-mondtam.
-Akkor? Miaz?-kérdezte, közben leült mellém. Letettem a laptopot, és szembe fordultam vele.
-Szóval, azvan, hogy Én terhes vagyok!!-mondtam.
-Úristeeen! Gratulálok!-mondta, majd megölelt.
Nemsokra rá jött Harry. Dóri elment, mi pedig megvacsiztunk. Levittem a cuccokat, és visszamentem a szobába. Bebújtunk Harry-vel az ágyba és beszélgettünk. Kezdtem álmos lenni. Fölhajoltam, megcsókoltam Harryt, majd melkasára dőlve elaludtam.

*Dóri*
Reggel, mikor felkeltem Lou nem volt mellettem. lementen a konyhába, már mindenki lennt volt. Reggelit csináltak. 
-Jóreggelt.-mondták kórusban.-Louis odajött és megcsókolt.
-Jóreggelt!-mondtam.
Leültünk reggelizni és beszélgettünk.
-Mi a mai program?-kérdezte Lou.
-Elmehetnénk korizni.-mondta Szandi.
-Ez jóötlet.-mondtam.
-De ki vigyáz a kicsikre?-kérdezte Louis.
-Majd áthívom Perriet.-mondta Harry.
-Oké, akkor kaja után megyünk.
Megreggeliztünk, majd mindenki elment készülni. Nemsokkal később már a kocsiban ültünk. Egész délelőtt, koriztunk, aztán vásároltunk. Nagyon jó nap volt. De a java még csak ezután jött.....

SAJNÁLOM!!:/

Sziamindenki..:) Rossz hírem van..:/ Szünetel a blog!! Nem tudom meddig, de még 1-2 hétig minimum.... Tehát! NEM vége van a blognak, csak SZÜNETEL!!! ;) Sajnálom, de most nincs erőm, sem energiám, sem időm...:/ Remélem, azért nem pártolnak el az olvasóim..(már ha voltak..XD)

Nem rész! Képek:))

Sziasztok! Mivel múltkor telefonról írtam a részt, és nem raktam képet, most felrakom a képeket :D

Dóri ékszere Louis-tól :D

Szandi összeállítása a bulin :D

Dóri ruha összeállítása a bulin :D

Dóri ruhája Louis-tól

Dóri cipője Louis-tól

Dóri kutyája Szandiéktól :D

8.rész!

Sziasztook!:) Bocsánat a soksok késésért, de megint alig van időm... Ma is 8 órám volt, utána amint hazaértem mentünk el meg este tanultam is, úgyhogy mozgalmas nap volt... De megpróbálok összerakni egy kis részt. Nem lesz túl hosszú. Ezen a héten màr nem lesz rész, és jövőhéten is csak egy. Sajnálom, de jövőhéten felvételi.... Utàna megint sűrűbben lesz rész:D Nemhúzom tovább, remélem tetszik.:)

8.rész

*Louis*

Annyira elvoltunk foglalva a babával, hogy Dóri buliját majdnem elfelejtettük. -Mostmár mennünk kéne!-szólalt meg Harry
-Igen tényleg. Hagyjuk pihenni Perrie-t.-mondta Szandi.
-Jólvan akkor mennyünk.-eggyezett bele Dóri is. 
Elköszöntünk Perrie-éktől, majd elmentünk. Zayn még ottmaradt. Harry és Szandi kicsit hamarabb elindultak, hogy gyorsan összetoborozzák az embereket. Nemsokkal később hazaértünk. Bennt nem égett a villany, bàr kint nem volt még olyan sötét. Dóri előrement majd kinyitotta az ajtót és bement.
-Meglepetés!-csak ennyit hallottam. Mikor beléptem Dóri a nyakamba ugrott és megcsókolt. Elkezdődött a buli. Már eltelt egy óra, mikor Harry és Szandi betoltak egy hatalmas tortàt. A torta 3 emeletes volt. Minden oldanán képek voltak. Rólunk, a lànyokról, emlékekről, koncertekről meg sok másról. A tetején pedig a két lány és mi öten voltunk viaszból. Gyönyörű volt. Dóri meglátta és elkezdett sírni.
-Mi a baj? Nemtetszik?-kérdezte Szandi.
-Dehogyisnem. Nagyon tetszik, jobb nem i  lehetne. Köszönöm.-mondta, majd megölel mindenkit, csak és még egy csókot is kaptam. Mielőtt megettük csináltunk pár képet. Amilyen jól nézett ki, olyan finom is volt. A torta után jöhetett az ajándékozás. Szandi akart utoljára maradni, pedig nekem kellett volna.  Nembaj, jó volt így is. Mindenki odaadta, csak mi hàrman nem. Rengeteg mindent kapott. Èkszereket, ruhákat, parfümöket, táskát és még sok mást. Èn következtem. 3 dobozt cipeltem be. Dóri csak nézett. Odaadtam a legkissebbet. Egy nyaklánc volt benne karkörővel és fülbevalóval. 
-Nem is tudom mit mondjak., ez gyönyörű. Köszönöm.-csókolt meg.
-Pont mint te, de még nincs vége.-mondtam.
Odaadtam a legnagyobb dobozt. Egy pántnélküli, lila, mellrésze alatt szalagos masnival átkötött, combközépig érő ruhát húzott ki belőle. Épp szólalt volna meg de megállítottam. 
-Várj előbb bonts ki hozzá eztis.-adtam oda a 3. dobozt. 
Kibontotta, és egy lila, leopárd foltokal díszített, magassarkú cipőt vett ki belőle. Elkezdett könnyezni, de mosolygott. Odaléptem és átöleltem. 
-Ezeket nemtudom elégszer megköszönni. Nagyon köszönöm. Nagyon nagyon szeretlek.-csókolt meg. 
-Énis nagyon szeretlek. És ezt szeretném ha felvennéd mikor nászútra viszlek!-vigyorogtam.
-Oké. Örömmel.-mosolygott. 
Végül Szandiék jöttek. Harry-vel közösen ajándékoztak. Harry behozott a kocsijából egy nagy dobozt, és Szandi a szobájából egy picit. Odaadták Dórinak a nagy dobozt. 
-Bát Louis-t  nem tudjuk túlszárnyalni, de remélem ennek is ölülni fogsz.-mosolygott Szandi. 
Dóri elkezdte kibontani a dobozt, majd amint megláttam visított.
-Áááááàááá ezt nem hiszem el.-ugrott Szandi nyakába. -Nagyon köszönöm.-ölelte meg Harry-t is.
-Tudtam, hogy tetszeni fog.-mondta Szandi.
-Persze, mindig is akartam egy kiskutyát.-vette ölébe a kis Beagle-t (asszem igy kell irnixD). 
-Várj, nekem  van még egy ajándékom.-szólalt meg Szandi.
Odaadta Dórinak a kis dobozt.  
-Igazából ezt mindhármunktól kapod.-mondta Harry.
Dóri kivett 4 nyakláncot. Kinyitotta az egyik szívmedált. Egy kép volt benne négyünkről.
-Nagyon tetszik. Köszönöm.-ölelt meg mindhármunkat.
Miután kilelkiztük magunkat, Dóri felvitte a kutyust a szobába, majd folytattuk a bulit. 

*Szandi*

Folytattuk a bulit. Táncoltam Harry-vel mert volt egy lassú szám. A végén megcsókolt.
-Mindjárt jövök, felmegyek egy picit.-szaladt fel.
Nemtudtam miért megy, de gondoltam dolga van. Odamentem a többiekhez és táncoltam velük. Nemsokkal későb, úgy fél óra-egy óra után Harry lejött. Megkért, hogy 5 perc mulva mennyek  utána. Úgyis tettem ahogy kérte.  Mikor benyitottam a szobánkba, nem hittem a szememnek. Mindenhol rózsaszirmok és mécsesek. Egy kis ösvény volt mécsesekből az ágyig.  Az ágyon mécsesekből volt egy szív, és rózsaszirmok, és belevolt írva Hozzám jössz?. Hirtelen Harry lépett be öltönyben. Elém lépet és letérdelt.
-Alexandra Swan. Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz?-nyújtott felém egy gyönyörű gyűrűt.
-Igen!-szipogtam.
Fölállt az ujjamra húzta a gyűrűt, majd megcsókolt. Kicsit beszélgettünk, majd visszamentünk bulizni.

7.rész

Sziasztok! Meghoztam a kövi részt! Remélem tetszik! Lehet, hogy kicsit túl gyorsan haladok...?! Kérlek szóljatok, ha valami nemjó! ;) Ez most egy rövid rész lesz! Még ma késő este vagy holnap délután lesz új :)

7.rész

*Szandi

Már 4 nap eltelt azóta, hogy Dóri megszült. Nagyon boldogok, és Louis nagyon szereti a 2 fiút. Szeptember 30.-a van. Dóri szülinapja. A fiúk most is épp egy koncerten vannak, míg én és Dóri a kicsikre vigyázunk. A Little Mix-el közös koncerten vannak, de Perrie nélkül. Azt mondta, hogy beteg és nem ment el. Persze mi ezt megértettük, hiszen már órái, max napjai voltak, és megszül. Dóri éppen altatta Benjit, mikor kopogtak.
-Nyitom-suttogtam Dórinak.
-Oké. Én addig bemegyek a szobába.-mondta.
-Oké.-és kiszaladtam.
Perrie állt az ajtóban, hasát szorítva.
-Jézusom Pez! Jólvagy?-kérdeztem, és besegítettem.
-Voltam már jobban is.-mondta.
-De, mitörtént? Csak nem?-kérdeztem, de nem csodálkoztam, ez várható volt.
-Azthiszem, hogy, de igen.-mondta.
Lefektettem a kanapéra és hívtam a mentőket. 20 perc múlva már a kórházban feküdt. Dóri otthon maradt a kicsikkel, de 5 percenként telefonált. Mikor az orvosok elrendeztek mindent felhívtam Dórit. Megbeszéltük, hogy nem szólunk Zaynnek. Miután lenyugtattam Dórit, hogy Perrie jól van, és még van pár órája, nem hívott olyan sűrűn. 3 óra elteltével, már elég rosszul volt. Ekkor kapott egy SMS-t Zayn-től, hogy indulnak a hotelba, 1 óra és ott lesznek. Nemtelt bele 2 percbe, énis kaptam egy ilyet Harry-től. Bejöttek az orvosok, és megvizsgálták Perrie-t. Azt mondták, hogy beindult a szülés, és fél órán belül megszül. Perrie azt kérte maradjak bent vele, ha már Zayn nincs itt. Kapott még fájdalom csillapítót, és 5 percet. Ameddig előkészültek az orvosok, én beszélgettem Pezzel. Kimentem a mosdóba, és felhívtam Zaynt. Már előtte is beszéltem vele, míg Perrie aludt. 
-Szia.-szólt bele.
-Szia. Mikor érsz ide?-kérdeztem.
-Most parkoltam le.-mondta.
-Oké, siess, 2 perc kb. és kezdik a szülést. 
-Jójó, megyek már.-és letette. 
Kimentem a bejárathoz, ahol már Zayn várt. Bementem, míg Zayn leült kinnt. Láttam, hogy Perrie sír. Odasétáltam és leültem az ágára.
-Miért sírsz?-kérdeztem.
-Mert fáj, hogy Zayn nemlehet itt amikor megszületik az első gyereke.-szipogott.
Hirtelen kopogtak. Perrie nem nézett fel csak szipogott.
-Hahó! Bejöhetek?-kérdezte Zayn.  Pez rögtön fölkapta a fejét, és elmosolyodott.
-Hogy kerülsz ide?-kérdezte.
-Nemgondolod, hogy kihagyom a gyerekem születését?!-vigyorgott, majd odasétált és megcsókolta.
Bejöttek az orvosok, én kimentem és Zayn bentmaradt. Fél óráal később Perrie megszült. Egy gönyörűszép kislányt! A szeme pont mint az apjáé, mosolya az anyjáé.
2014.Szeptember 30. Caroline Perrie Malik! 

 Nemsokkal később, az egész társaság megérkezett.Még Dóriék is a 2 kisfiúval. Annyira elvoltunk foglalva a kis Caroline-nal, hogy Dóri buliját majdnem elfelejtettük.....

Nem rész!

Sziasztok! Nem, még nem résszel jelentkezem!! Szólok, hogy nagyon sajnálom, hogy nem hoztam részt, de nemvolt időm. Kivételesen nem itthon punnyadtam szilveszterkor, úgyhogy nem tudtam írni. Tegnap mikor hazaértem csak aludtam délután. Holnap, vagy még ma későn este jelentkezem a résszel:) Boldog Új Évet mindenkinek!! :D